Pénz a láthatáron

A legszebb feladat, amit el tudok képzelni, ebből a sziklából szavakat csiholni! Vajon mit mondhat amikor őszinte? Vajon mikor őszinte? Most forró teát itatnak vele, hidegbe csavarják, aláíratnak vele, - szerződéseket és fényképeket - rángatják ide-oda és nem hagyják lélegzetet venni. Érzem, hogy most engem figyel. Egy szőke fürtöm előrehull, amint a papírra hajlok. Megdördül a világbajnok hangja, közvetelenül mellettem. - Hadd lássuk, mit írt rólam az újságnak, kisasszony? Vérvörös lettem és görcsösen szorítom a papirost. De mindenki rámnéz és ha nem mutatom meg az "interjút", - kidobnak. Ha megmutatom, akkor is kidobnak. Corner elveszi a papirost. A papiroson ennyi áll: "Jemmi Corner. Jemmy Corner. Jemmy Corner." Úgy tesz, mintha olvasná. Évtizedekig tartó másodpercek telnek el. Jeff bele akar nézni a papirosba. Jemmy durván ellöki. Durván? Nem. Gyöngéden. Hozzám gyöngéden. Amikor visszaadta az "interjút", csak annyit mondott: - Szeretném, ha ezt leközölné a lapja, változtatás nélkül.