Rádiócsillagászat

1931-ben Karl Jansky észlelt először antennájával Földön kívüli rádióhullámokat. Az azóta eltelt időben a rádiócsillagászati megfigyelések nagymértékben meggyorsították a csillagászat más ágainak fejlődését, sok fontos információt nyújtottak az asztrofizikai jelenségekről, a világegyetem szerkezetéről. Erről a fiatal tudományágról tájékoztatja az olvasót J. S. Hey, a Nap rádiósugárzásának egyik felfedezője. A könyvet rövid történeti áttekintés vezeti be, majd a rádióhullámok természetéről és a különböző rádióteleszkóp-típusokról ír a szerző. Ezekre az ismeretekre építve kezdi tárgyalni a tulajdonképpeni rádiócsillagászati kutatásokat. Az egyes fejezetek során a világegyetem mind távolabbi részeit veszi szemügyre: először a Naprendszer egyes tagjainak, s magának a Napnak a rádiósugárzását, ezután a Tejútrendszert, a galaktikus rádióforrásokat, kvazárokat. A természetes rádióhullámok mellett foglalkozik a mesterséges radarvisszhangon alapuló módszerrel, a radarcsillagászattal is. A témát rövid kozmológiai rész zárja le. Fontos szerepet tölt be a műben az ábraanyag: nemcsak illusztrál, hanem elősegíti az elmondottak jobb megértését is.