Rákóczi fia

A király egyet intett csillapítólag, keskeny, lágy hajlású kezével; arra csend lett, s aztán három ujjával az ifjúra mutatva így szólt: Úgy van. Rákóczi György vagy. Fia Rákóczi Ferenc fejedelemnek. De nem annak a Bécs városi koldusok királyának, aki e fényes nevet bitorolja. A te atyád Erdélyország nagyfejedelme volt; aki a nevét a történelem legfényesebb lapjaira írta fel. Mint őseimnek ellensége, nyílt csatában harcolt ellenünk: Isten úgy akarta, hogy mi győzzünk és ő bukjék el. De amidőn minden fényes címét elvesztette is, megtartotta a legfényesebbet: a jó keresztény címét. Távol e világrésztől a Fekete-tenger partján él a te atyád, egy maroknyi hívével együtt, kiket isteni félelemben egyesít. És te igaz fia vagy a te nagynevű atyádnak, velünk anyai ágról vérrokon: kedvelt hívünk, kit születésének kitűnő fénye s jeles lelki tulajdonságai felette ajánlanak s kit már gyermekkorától fogva felséges házunk gyámságába s pártfogásába vettünk, s ki hűséges magaviselete, engedelmessége s jóakarata által kegyelmes indulatunkat magára vonta s akinek mi kiváló érdemeiért két hűbért adományozunk, mint Szicília királya, melyek egyikét Del Contrasto, másikát Valle di Giunchinak nevezünk. Ez utóbbit szicíliai grófsággá tesszük, s adományosát a szicíliai grófok minden előjogaival felruházzuk: s ez adományt annak minden törvényes utódaira kiterjesztjük. Azonfölül 2500 scudi évdíjat adományozunk a birtokhoz, mely hívünket, Rákóczi Györgyöt Di Giunchi grófot s minden utódait elidegeníthetetlenül megillesse, s az alkirály engedelme nélkül még ideiglenesen is zálogba ne vétethessék. A király szavainak elhangzásával örvendező suttogás támadt a főúri hallgatóság közt.