Séta, évgyűrűkkel - Mészöly Miklós és Szederkényi Ervin levelezése

Poszler György mondja Szederkényi Ervin emlékére írott soraiban, hogy "a férfiévek mélyén... nagy barátságok ritkán szövődnek". A Séta évgyűrűkkel című levelezésgyűjtemény azonban épp egy ilyen kései barátság lassú és figyelmes megteremtését beszéli el. A két levélíró férfiú egyike a huszadik századi magyar irodalom nagy hatású prózaírója, másika pedig 1964 és 1987 között a pécsi Jelenkor folyóirat - túlzás nélkül - legendás főszerkesztője. Mészöly Miklóst bizonyára nem kell bemutatni az olvasónak, Szederkényi Ervin életműve azonban nem a könyvtárak polcain elhelyezett kötetek sorából lehet ismerős, hanem a Jelenkor huszonhárom évfolyamából. Kettejük levelezése mögött körvonalazódik nemcsak a személyes kapcsolat elmélyülésének története, hanem egy ma már irodalomtörténetinek számító korszak háttere is. Jelen kötet nem vállalkozhatott kettejük teljes levelezésének kiadására, hisz az a kultúrpolitikai kor - amelyben mindketten arra tettek kísérletet, hogy a tisztesség ösvényein maradva tegyék láthatóvá azt, ami az adott társadalmi-politikai közegben értéktelennek, tehát méltatlannak ítéltetett - nem kedvezett az őszinte és nyilvános beszédnek, s a levelezésből vélhetően szándékosan nem őrződött meg minden darab. Ezért, hogy a levelekből kirajzolódjék az elbeszélés, tájékoztató jegyzetek és utószó segítik a "nyomjeleken" közlekedő olvasót. A kötet függelékben közli a Magyar Tallózó című művelődéstörténeti sorozat - amelyről sok szó esik a levelekben - némely fontos dokumentumát, amelyekből kitűnik a szerkesztők, így az ötletgazda Mészöly Miklós, nagy szabású terveinek szándéka, s eltávolításuk története a szerkesztőbizottságból.