Szegény embert még az ág is húzza

Egy ember rója a nagyváros utcáit. Megbízható és szolgálatkész - a légynek sem ártana - , a háta ugyan görbe a munkától és a kényszerű alázattól, de izmos még és munkabíró. Szalad, lohol a holnap után, szalad lohol a kenyér után. Szegényember, Bilicse Péter nevezetű. Mit hoz számára a holnap? Mi lesz a sorsa? Az író, Török Sándor, megrázó erővel ábrázolja ezt a furcsa és szomorú életutat, a szegényember Bilicse Péter kalandjait. Mellette a nagyvárosi élet mélyének különös, érdekes figurái tűnnek fel. Cipéliusz a költő; a Törvény és Hivatal mindenható képviselői; szánalmasan aljasak és jók: szerencsétlenül és boldogtalanul. Harmincötben született ez a regény - de az elmúlt majdnem három évtized sem csökkentette varázsát. Megrázó dokumetuma annak a világnak, amelyben jószándék és tisztesség törvényszerűen fennakadt azon a hálón, amit az emberisség világától elidegenedett Rend szőtt az emberek köré. Török Sándor mély humanizmusa, nagy mesélőkedve, meleg humora és kegyetlenül éles iróniája magával ragadja olvasóit, akik egy elgondolkoztató, sokáig emlékezetes élménnyel gazdagabban teszik majd le ezt a könyvét is.