Szerelmes levelek

A levél az emberi érzelmek legközvetlenebb írásbeli kifejezésformája. A szerelmes levél pedig a legbizalmasabb vallomás, hiszen a szerelmes szív bízza rá gyöngéd titkait, nyugtalanító szenvedélyeit, kínzó vagy édes érzéseit. Ha ennyire egyéni, bensőséges érzelmek tűérőződnek a szerelmes levelekben, akkor miért kerülnek a nyilvánosság elé? Könnyen felelhetünk erre. A szerelem ősi, örök emberi érzés, azok a lelki és testi kapcsolatok, amelyek férfit és nőt összefűznek, időtlen idők óta nagyon hasonlók, alig változtak. Ezért ennek az összetartozásnak írásbeli megnyilatkozásai nemcsak érdekfeszítő olvasmányok, hanem igen fontos dokumentumok, jelentős források is a Lelki élet búvárai meg a társadalom és az irodalom kutatói számára. Szerelmeslevél-emlékek az idegen irodalmakban már az ókorból és a középkor utolsó századaitól fogva fennmaradtak, míg a mi tatár- és törökdúlta otthonaink csak jóval későbbről őrizték meg a szerelmes szívek efféle emlékeit. Ennek oka az is lehet, hogy a két nem közötti "nyájaskodás" írásbeli bizonyítékait a késő középkor emberei nem tekintették elég tiszteletreméltóknak a megőrzésre. Az eddig ismert legrégibb magyar szerelmes levelek a Mohács körüli évekből maradtak fenn. Az első emlék a főrangú Batthyány Ferenc szerelmes levele Katus asszonyának. A XVI. századból az ország sorsát irányító családok, a Nádasdyak, a Zrínyiek, a Csákyak szerelmes leveleit ismerjük. Többnyire a táborból vagy a fogságból írták ezeket mátkájuknak, hitvesüknek, de az aggódó, bánatos feleség is tollat fogott. A kötet 1526-tól 1944-ig közöl válogatott irodalmi levelezésekből, többek között Batthyány Ferenc - Svetkovics Katalin, Bethlen Gábor - Károlyi Zsuzsanna, Mikes Kelemen - Kőszeghy Zsuzsiról, Munkácsy Mihály - Papier Cecíliának, Tóth Árpád - Lichtmann Annának, Szabó Lőrinc és felesége írásaiból közöl részleteket.