Találkozás egy távoli délkörön

Mitchell Wilson tudósnak indult - és író lett belőle. Hogy miért, arról éppen ez a regénye árulkodik legtöbbet. Hőse Nick Rennet, az amerikai atomkutatás és űrkutatás egyik legjelentősebb művelője, aki ifjú fővel részt vett a Hirosimára ledobott amerikai atombomba megszerkesztésében. Amikor a regényben megismerjük, súlyos válságban gyötrődik: felesége elhagyta, munkájában pedig nem jut előbbre, s ebben az elbizonytalanodott állapotban egyre elviselhetetlenebbül kínozza a lelkiismeretfurdalás Hirosima pusztulásáért. Ekkor érkezik meg a Szovjet Tudományos Akadémia meghívása egy moszkvai tudós-kongresszusra. Rennet úgy kap utána, mint fuldokló a szalmaszálba; az utazás, szovjet kollégáival való találkozása talán elmozdítja majd a holtpontról, vagy ha nem, legalább egy időre elfeledteti vele kínzó problémáit. Milyennek látja Moszkvát s a szovjet embereket egy amerikai? Sok-sok útleírás után is érdekes és sokban új az, amit elmond nekünk Nick Rennet, aki tele várakozással - s némi előítélettel - érkezik a Szovjetunióba. Eleinte azonban hiába várja, hogy felébredjen benne a tettvágy, hogy ismét érezze azt a furcsa izgalmat, amely ezelőtt nagy tudományos eredményekhez vezette. És ezt végül nem is az alkotó munkára maximálisan lehetőséget kínáló tudományos intézet hozza meg, hanem - egy fiatal szovjet tudósnő szerelme. Wilson regénye elejétől végig izgalmas, lebilincselő olvasmány. Alakjai hús-vér figurák, akiket eseményekkel teli, küzdelmes korunk teremtett.