Tavaszi vásár

Részlet a könyvből: "Szent Isten, már megint itt van ez a nő! - rémüldözött Nina magában, amikor öt perccel hat óra előtt ismét meglátta az asszonyt. Azon az üvegajtón jött be, amely az élelmiszerosztályból a porcellánosztályra nyílik. Ami az élelmiszereket illeti, ma nagy hal-nap volt ott, egységár-szenzáció, húsz centért lehetett egy fontot kapni bármilyen halfajtából; az egész emeletnek halszaga volt. Ami pedig a nőt illeti, éppen ma jött negyedszer, néhány perccel üzletzárás előtt. Az a fajta asszony volt, aki mindig későn jön és aki az ajtóhoz vezető öt lépcsőfokon mniden figyelmeztető felírás ellenére is minden alkalommal elbotlik, bukdácsol, elveszít egy csomagot, riadt melléhez szorítja a tarsolyát, kalapja félrecsúszik és arca tűzpiros az izgalomtól. Az a fajta vevő volt, amely állandóan valami rendkívül olcsó alkalmi árut kutat. Bepiszkolódott blúzok, repedt kávéskancsók, napszítta retikülök, műselyemharisnyák - kis hibával - ezek voltak az esetei. Ilyenek a kis hivatalnokfeleségek, gondgyötörte, hajszolt apró feleségek, akik soha az életben nem jutnak semmiféle teljes értékű áruhoz."