Te csak pipálj, Ladányi-A kék táska

Az ádámházi ebéd Barnaleves volt tüdőstáskával, paprikáscsirke, utána főtt marhahús garnirozva, aztán vesepecsenye zöldborsóval. Ötödik fogásnak töltöttkáposzta következett, amelyben a töltelékek közt szerényen meghúzódva egy kis disznódagadó is bujkált. Miska bácsi, ámbár a csirkéből, meg a vesepecsenyéből is jól bepakolt, sőt a marhahúsból is eltüntetett vagy három darabot, nem tudott ellentállani a kedvenc ételének és megevett négy tölteléket, meg két darab dagadót. Megivott rá egy pohár szódavizes bort, aztán, mint aki végre kibékült sorsával, körülnézett a társaságon és ezt a házigazdához nem igen illő kijelentést tette: - Na hát én már jóllaktam! Felőlem hozhattok, amit akartok, nem eszem többet. Linka néni, a Miska bácsi felesége, elpirult erre levendulaszinű ruhájának a fodros krézlijéig. Restelte nagyon a házigazda beszédjét, amelynek olyan szinezete volt, mintha elegendő étel került volna már az asztalra és hogy valamiképp ellensúlyozza a vendégek előtt ezt az udvariatlanságot, szives kinálással fordult a főbíró felé, aki elé éppen akkor tartotta oda az inas harmadszor a töltött káposztát: - Egyék még, kedves főbiró uram! Parancsoljon, mert éhen marad. Itt az ebéd, nem lesz egyéb semmi...