Téli méhek balladája

Kiásott versek (Előszó helyett) Megszülettek és némák maradtak Bakancsok sárba taposták őket. Kalászok, mit le nem arattak, Nem lettek kenyérré sohasem. Nem szóltak másnak csak nekem, A nagy mezőkhöz szavuk el nem ért. Megszülettek, s eltemettem őket, Hogy kiáshassam egy új világban majd. Megöltem őket egy új életért. Titokban éltek, sírhantok alatt, Fölöttük halál s éjszaka haladt, És mégis néha fehér templomokban Egy árva népnek adtak biztatást. Idők küszöbén arcok változásán Derengő ködben most kiásom őket. Csalódott reggel furcsa borulásán Sápadt arcukat újra meglelem. Fakult sorokban régi tüzek égnek, Hirdetik most is: vége lesz az éjnek S a vad világon győz a Kegyelem.