Testamentum

Az egész világ mai irodalmában senki nem emlékeztet oly erősen Dosztojevszkire, mint a Testamentum szerzője, Hutchinson. Ebben a regényben a külső hasonlatosságot növeli az is, hogy hősei oroszok. A regényből ellenállhatatlan valószerűséggel árad az összeomlás előtt álló cári Oroszország s az egymást követőkét forradalom lázálomszerűen nyomasztó levegője. Szereplői pedig, a két főhőstől az utolsó epizódalakig, olyanok, amilyennek Dosztojevszki regényei alapján képzeljük. Az olvasónak az az érzése, hogy Dosztojevszki, ha megéri, így írta volna meg ezt a kort, így rajzolta volna meg ezeket az embereket. Hutchinson is a ,,megalázottak és megszomorítottak" világát szereti rajzolni. Azért rajzolja ezt a világot, mert szereti, mert látja benne a lelket és mert tele van azzal az érzéssel, amelyet a világ elsősorban Dosztojevszkire gondolva nevez ,,orosz szánakozásnak." Szép gondolatokat hirdetni aránylag nem nehéz feladat. De az ábrázolás művészetével és benső igazságával gondolatokat életté változtatni, az emberi közösségbe és együttérzésbe vetett hitet az olvasóban felébreszteni: ez csak a legnagyobbaknak adatott meg.