Visszatérés

Részlet a könyvből: "Nagy, poros alföldi falu volt Tersény. A nádfedeles házak közt alig piroslott egy-egy cseréptető, a haragos színekkel bemázolt falakon pléhtábák csillámlottak, a biztosító társaságok jelvényei, nem házszámok. A falu alsó vége csupa egyforma házból állt ki. Három ablak az utcára, fedett tornáccal, mely mélyen benyúlt a hosszú udvarra, a kapubejárat felett itt-ott még német volt az áldásmondat. Két-háromszáz évvel ezelőtt betelepült németek laktak itt. Már csak imakönyvük volt német szövegű, csak az öregek beszéltek egymás közt a régi haza nyelvét, a gyermekek már nem igen értették a német szót. A ház külseje őrizte meg legmaradandóbban az idegen eredetet, s az emberek feje formája, a haj színe, egy ruhadarab. Az arcvonásokat már átidomította a levegő, a föld. A felvég, a magyar rész, most kezdett csak elegyedni az alvéggel. A fajok lassan keverednek. Magyar fiú hozott még odaátrul néha sváb lányt feleségül, de magyar lány inkább belehalt volna, mintsem sváb legényhez menjen. Kinézték volna a faluból, nem lett volna nyugsága. Ha egy fiú túlnőtt környezetén: egyetemet végzett, vagy papnöveldét, ritkán jött haza látogatóba. Nem szégyelte a parasztrokonságot, a szülői tekintély sem szenvedett csorbát, de nem akarták kihívni a gúnyos megjegyzéseket a finomab ruháért, az ápolt kezekért, a jó szivarokért. Mert a jó Isten után mindjárt a takarékosság következett. Sok ünnepük volt s ezért töbet kellett dolgozniok, tartották becsületesen a bőjtnapokat, ám a többi napokon sem élvezték ki a jó ebédek, zsíros vacsorák szabadságát, talán hogy ne legyen oly nehéz az átmenet. Asszonyaiknak fekete volt az ünneplője, a fekete kendő alá rejtették szőke vagy világos gesztenyeszín hajukat; ha kimentek a házból, mintha szerzethez tartozó apácák lettek volna."