Zazie a Metrón

- Igazán bűbájosak a bakfisok - mormolta szórakozottan Gabriel, vállalva a vértanúságot. Ha nem szereti a gyermekeket - szólt közbe az özvegy -, miért vállalja a nevelésüket? - Ez meglehetősen hosszú történet - mondotta Gabriel. - Mesélje el - nógatta a hölgy. - Köszönöm - hárította el a mesét Zazie -, már hallottam. - De én nem - szögezte le a hölgy. Arra meg szarunk. Na, bácsi, mi a válasz? - Mondtam már, hogy nem, nem és nem. - Eléggé következetes a gondolkodásmódja - jegyezte meg az özvegy, abban a hitben leledzvén, hogy valami eredetit mondott. Milyen makacs, valóságos kis öszvér - állapította meg elérzékenyülten Gabriel. Ezután a hölgy a következő, az előbbinél nem kevésbé találó megjegyzéssel rukkolt elő: - Úgy veszem észre, nem valami alaposan ismeri ezt a kislányt. Azt lehetne mondani, hogy most fedezi fel a jótulajdonságait. A ,,jótulajdonságait" szót idézőjelek között gügyögte. - A seggem lyukának vannak jótulajdonságai - dünnyögte Zazie. - Jó szimatja van - ismerte el Gabriel. - Tulajdonképpen csak tegnap szakadt a nyakamba. - Látom. - Ugyan mit lát? - kérdezte csípősen Zazie. - Ő talán tudja? - kérdezte vissza vállvonogatva Gabriel. Figyelembe se véve ezt az inkább lekicsinylő közbevetést, az özvegy hozzáfűzte: - Az unokahúga? - Pontosan - hangzott Gabriel válasza. - Ő pedig a nénikém - tette hozzá Zazie, aki ezt az élcet eléggé újnak képzelte, ám ez ifjú korát tekintve, menthető...