A bába

Petsamo, Finnország északi vidéke, 1944 nyara, a lappföldi háború előestéje. A szovjet–finn frontvonal finn oldalán és Norvégiában a német csapatok erősítik állásaikat, a Jeges-tengert övező partvidéken a helyi ellenállás emberei, valamint szövetséges és német hírszerzők tevékenykednek. „Szilajszemű”, a bába gyermekkorától számkivetettként él a születés és halál világában. Számára minden megváltozik azon a napon, amikor megpillantja a férfit, és így könyörög: „Istenem, én akarom ezt a férfit. Istenem, ha őt megkapom, én másikat nem követelek.” A német tiszt és a finn nő előtörténete fokozatosan bomlik ki az olvasó előtt. A kérdésre, hogy e világ végén született, jövő nélküli szerelem túlélheti-e a világégést és a fogolytábor borzalmait, csak a könyv végén kapunk választ. Az erős hangulatú és szuggesztív nyelvezetű regényben, mely a groteszk és a mágikus realizmus hagyományait követi, és amelyben teljes természetességgel kerül egymás mellé a szépséges és a taszító, a kifinomult és a durva, az európai történelem egyik feledésbe merült epizódja elevenedik meg: a fogolytáborok és háborús mátkák Finnországa, valamint a messzi észak, a finn Lappföld világa.