A rabszolga

A rabszolga Singer egyik legcsodálatosabb, arányaiban is tökéletes remekműve, egy lélegzetelállítóan szép szerelem története. A rabszolgaság fogalma nem pusztán a főhős egyéni sorsát példázza. "Isten rabszolgái vagyunk mindannyian" - állapítja meg Jákob. Isten kegyelmében, gondviselésében hinni kell, cselekedeteinek igazságoságát kétségbe vonni, kétkedni, vizsgálódni, okokat keresni nem más, mint lázadás. A társadalmi elnyomás, a faji megkülönböztetés, az állami és egyházi törvények kegyetlen szigora is rabszolgaságban tartja az embereket. A lengyel-zsidó rezervátumfalvak ábrázolásán túl az író a korabeli Lengyelország társadalmi ellentéteire is utal (a parasztság kizsákmányoltsága; az ország sorsán kesergő, tehetetlen és züllött arisztokrácia). Mélységesen együtt érez a zsidóság megpróbáltatásaival, de ez nem akakdályozza abban, hogy elfogultságtól mentesen, tárgyilagosan rá ne mutasson: Isten szolgálatát jó néhány helytelenül értelmezik, szemforgató módon, a vallás külső formáit, előírásait követik. Pedig a hit lényege - és ezt csak egyházából történt kiközösítése után érti meg Jákob - egészen más: "az ember kapcsolata embertársaival".