Magányosan

Agnes Smedley élete csupa lázadás volt. Tizenöt éves koráig Dél-Colorado és Új-Mexikó bányásztelepein élt, ahol nem sok lehetősége volt a rendszeres tanulásra. De a könyvek mágnesként vonzották. "Éveken át derűre-borúra elolvastam minden nyomtatott betűt, gyakran úgy, hogy alig értettem egy-egy mondatot, de azzal a misztikus hittel, hogy a tudás kulcsa a szavakban van elrejtve" - írta. Nem tűrt semmiféle megkötöttséget. A házasságot csapdának tartotta, amely "csak arra jó, hogy gátolja a nőt szabad mozgásában". "A férfiak nem szeretik a szabad és gondolkodó nőket, mert azok bírálni mernek, és jogaikat követelik... De ha az asszony maga keresi meg a kenyerét, joga van, hogy éppen olyan szabadon éljen, mint a férfi." Mély rokonszenvet érzett a gyarmati népek sorsa iránt, és üldözést, börtönt is vállalva segítette a hinduk függetlenségi harcát.
A neves amerikai írónő fiatalkori útkeresését, csalódásait és vívódásait tárja fel önéletrajzában, melyet stílusának szuggesztív ereje, önmagával szembeni könyörtelen őszintesége emel maradandó értékű alkotássá.