Isteni színjáték

A műfordításnak minden országban más-más gyakorlata, hagyománya van. Nálunk a 19. század nagyjai, de akár azt is mondhatnám, hogy az Ó-magyar Mária-siralom óta az a szokás alakult ki, hogy a verseket versnek, a kötött formát kötött formának fordítjuk. Másutt, Európában sokfelé, nem így van. Az újlatin nyelveken, ha akarnának sem tudnának például hexametert írni, a nagy antik eposzokat ezért költői prózában fordítják. Mint Szabadi Sándor rokonszenvesen személyes előszavából megtudjuk, vannak ilyen prózafordítások az angol, a német irodalomban is. A nem nagyon régi, 1956-os Aeneis-fordítás megsokszorozta Angliában a Vergilius-olvasók számát, a prózában szóló eposz már-már bestseller lett. Szabadi Sándort, a képzett filológust, ezek a példák indíthatták, hogy Az isteni színjátékot "regényesítse" prózában, a mai magyar nyelvhez közelítve kínálja a magyar olvasónak. De erre ösztönözte más is: előszavában elmondja, hogy rokonságot érez Dante kora és a mienk közt, a mi korunkat is, akár Dante a magáét, szellemi, politikai, társadalmi válságokkal terhesnek, szorongatónak tudja. Személyes hangú bevezetőjéből kitetszik, hogy Szabadi a maga ügyeként éli a 20. század közös sorsát. S mert úgy érzi, hogy Az isteni színjáték minden sorában valami ma is időszerűről beszél, kötelességének, hivatásának gondolja, hogy ezt másoknak is közvetítse. Úgy véli, hogy ebben a nagy költeményben a hatalmas bölcseleti-erkölcsi-gondolati építmény, s az azt kirajzoló drámai cselekmény fontosabb, mint a forma, a zene; szép, mai tónusú nyelven szóló regénnyé alakítja a költeményt. Meggyőző tudós felkészültséggel, angol, német, olasz, magyar szövegeket szembesítve egymással. Ha elfogadjuk érvelését, ha nem, nyugodtan mondhatjuk, hogy szakmailag hibátlan, jól olvasható, ihletett szöveget alkotott. A prózában szóló vers nálunk kétségtelenül szokatlan. Lehet, hogy lesz sikere, lehet, hogy nem. Én mindenképpen híve vagyok a merész vállalkozásnak, kiadását javaslom. Szinte felesleges is mondanom, hogy a törzsszöveget óriási és természetesen megbízható, sokféle forrásból merítő jegyzetanyag magyarázza. Lator László