Az a hatalmas harmadik

Az állomáson sokáig kellett várnom. A hófuvás mindenfelől késleltette a vonatokat. Délben jelentette a portás, hogy a debreceni vonat csak estére várható, a kassai meg csak éjfél felé.- No, hálistennek! - káromkodik az egyik utas, - ismét erősödhetünk a türelem erkölcsében.Az állomás szomszédságában szállót látok. Mondják, hogy a vasuti vendéglősé. Bementem az ebédlőbe, és fütött szobát rendeltem. Az volt a szándékom, hogy megebédelek, aztán be­huzódok a meleg szobába: alszom vagy olvasok, vagy nézem a havas időjárást az ablakból.Az ebédlőben minden asztalnál ültek. A legnagyobbnál vasuti tisztek, a többinél utasok.Hová üljek?Az egyik sarok-asztalnál csak egy embert látok: asztrahánsapkás föld­birtokos-féle. Az már meg is ebédelt: ujságot olvas.Amint hozzá közeledek, fölemeli a fejét.A vér megfagyott bennem:- Ez az ember, ez a vércse-arc! ez a szemöldökei alól néző mély-tekintetü szem! hiszen ez halott! Halálnak halálával meghalt jóbarátom! (részlet)