Az utolsó történet

Vince apó vállalta az elesett édesanyja ápolását, s mint tőle tanulta, minden nap friss vizet merített a kristálytiszta patakról, friss virággal díszítette a szobáját, azt főzött enni, amit szeretett. S még azt a kívánságát is teljesítette, hogy esténként egy-egy ,,igaz" mesét mondott neki a falu életéről. De hát hogyne teljesítette volna, hiszen éppen a legjobbra kérte, imádott történeteket szőni. Olyankor más valóság tárult fel előtte, magával ragadta hallgatóit is különös bűvös világába. Ám az édesanyja egyik este már nem olyan mesét szeretett volna hallani, mielőtt álomra hajtották volna a fejüket, csillogó szemmel kérte. - Fiam, drága gyermekem, most inkább azokról a férfiakról mesélj nekem, akik az anyaországba költöztek! - Mesélek, édesanyám... szívesen mesélek! Tudom, mennyire szereti az itt élő embereket, hisz ez a falu az élete! Betéve tudja a történeteket... Hanem azt nem értem, miért éppen a fiúk élete érdekli? - pödörte meg a bajuszát. - Azért, hogy ne olyanokat hozzál fel, amelyeknek a vége tündérmese, nem tudom, miért, most valahogy csak az igazat szeretném... csakis a színtiszta igazat! - Rendben, ahogy óhajtja! - Köszönöm... - Ám az élet is talán csak egy mese... - Persze, tudom, én ne tudnám! Nézz rám! Már ezt a kort megérni sem semmi! Az élet valóban egy mese, egy valóságos csoda! Annak, aki észreveszi... *** Ez a kötet egy folytatásos novella füzér, mely a végére egybefüggő történetté szövődik.