In medias r?s

In medias res, latin kifejezés jelentése ,,a dolgok közepébe vágva" egy olyan írói technika, amelynél az elbeszélés a történet közepén kezdődik. A későbbi eseményeket az alkotó gyakran visszapillantások alapján mutatja be. A technika elnevezése Quintus Horatius Flaccus (Kr.e. 65 - 8) római költőhöz köthető, aki Ars Poetica (kb. Kr.e. 13) címen ismert tankölteményében azért dicséri Homéroszt, mert a trójai háború történetét nem Léda tojásától kezdve meséli el, hanem rögtön az események sűrűjébe (in medias res) vezeti az olvasót. Az irodalomtörténetben számos példája akad e narratív technika alkalmazásának, mint a portugál Luís Vaz de Camoes: Lusiadák (1572) c. alkotása vagy John Milton: Elveszett paradicsoma (1668). A technika alkalmazása nem csak az eposzi költeményekre korlátozódik, gondoljunk csak ,,A három almafa" történetére az Ezeregyéjszaka meséiből vagy akár a modern novellisták William Faulkner és Toni Morrison műveire. Az in medias res technikának a filmművészetre is nagy hatása van. Stanley Kubrick Lolita (1962) c. film adaptációja in medias res kezdődik, míg az eredeti novella nem. Napjaink egyik legnépszerűbb rendezője Quentin Tarantino is gyakran nyúl e módszer alkalmazásához. A jelen kötetben a költő visszapillant élete korábbi eseményeire mely során számos kép és élethelyzet elevenedik meg a hétköznapokból. Megtudhatjuk, mit csinál a keszthelyi Festetics parkban a magányosan álló ginkgo fa vagy milyen költői szemmel egy hosszú vonatút. A kötet különlegessége, hogy olvasható benne négy igen korai vers is, ami a kötet legvégén kapott helyett.