Babits Mihály levelezése 1909-1911

Babits paradox módon éppen akkor került a századelö irodalmi életének középpontjába, amikor élete során fizikai értelemben véve a legmesszebb volt Budape3ttöl és a Nyugat folyóirat körétöl. A fogarasi évek hozták meg számára az irodalmi elismerést és azt, hogy országosan ismert személyiség lett a hazai értelmiség körében. Földrajzilag a mindenféle értelemben véve távoli és periferikus Fogarason, "a régi Magyarország délkeleti csücskében (...) a természetesen határt alkotó havasok alatt" élt, miközben a szellemi Magyarország egyik központi alakjává nött ezekben az években. A szellemi érlelődés idöszaka 1909-ben végleg lezárult. Az 1909-1911. közötti levelek éppen ebből kifolyólag már sokkal kevésbé szólnak belsö történésekról. Nem a költővé érés dokumentációját nyújtják többé, hanem sokkalta inkább az országos hirű poéta mindennapi ügyeiről adnak hiradást. Ezért változik a levelek tematikája is, ezért helyeződik a hangsúly sokkal inkább a külső történésekre. Ezt érezhette a régi barát, Kosztolányi Dezső, amikor 1910. április 10-i levelében kéri Babitsot, hogy kezdjék újra a régi levelezést. "Szeretném, ha újra megkezdenők a régi levelezést. Írj magadról és a terveidről, legalább minden hónapban egyszer." (648.) Majd később 1911 februárjában, a Herceg, hátha megjön a tél is! címü kötethez küldött gratulációjában már úgy beszél barátságukról, mint amelyben végleg megtört valami. "Elszakadt és romlandó barátságunk ellenére is szeretnék belédkulcsolódni s kikiáltani mennyi áhítattal olvastam ezeket a sorokat, amelyek ünnepivé, komollyá, fenségessé tették a napom egy negyedóráját." (779.) Nem a régi barátság tört meg ekkor azonban, hanem a levélműfajnak a költő életében betöltött funkciója alakult át. Mig korábban, a szellemi érlelődés idöszakában Babits minden érzéséről, olvasmányáról értesülést szerezhettünk a levelekböl, az 1909-es évet követően a levelezés az "országos hírű poéta" számára többnyire a mindennapi ügyek intézésének fontos eszközévé lesz csupán. A korábban a levelekben megírt müvészetelméleti, müfajtörténeti problémák, az elödökhöz való viszony kérdései az 1909-et követö években már a folyóiratok hasábjain jelennek meg tanulmányok, kritikák formájában, "mintegy jelezve: a maga számára megkezdett értelmezö gondolkodás új, adekvátabb kömyezetbe ért". (Babits 1998:327-329.) Ennek egyik jele az is, hogy megváltozott azoknak a személyeknek a köre, akikkel levelezett, illetve - ahogy Kosztolányi is jelezte idézett levelében - a közlések is rövidebbekké, felszínesebbé váltak. Természetesen találhatunk ezen levelekben is olyanokat, melyek fontos belső történésekre utalnak. Gondoljunk csak a Szilasi Vilmossal ezekben az években kezdődö kapcsolatra vagy az ebben az idöszakban Párizsban Bergson óráit hallgató Dienes Valériával való levélváltásokra. Ezek természetesen a Babits-életmű értelmezésének fontos háttérdokumentumai. A Babits első köteteire, kritikáira való reakciók szintén fontos adalékokat nyújthatnak a költő életmüvének feldolgozásához. Mégis többségükben a folyóiratokkal, kiadókkal, költökkel, írókkal való mindennapi kapcsolattartást dokumentálják a kötet levelei.