Az elme szabad állat

Könyvem címe idézet. Bornemisza Pétertől származik, és teljes terjedelmében így szól: „Az elme szabad állat, őtet sem lánccal, sem kötéllel meg nem kötözheted. Hanem mindenkor éjjel és nappal, és amikor alszunk, álmunkban csak elforog.” Ezzel azt kívántam érzékeltetni - mit is? Talán ezt: noha vannak elvárások és intézmények, divatok és kánonok, az elme - olykor sajnos önveszélyesen - mégiscsak szabad és fékezhetetlen, és ebben az embernek, most történetesen nekem, fölöttébb sok öröme telhet. A kritikus - különösen egy urambátyámos, intimpistás, afféle túldimenzionált házibulihoz hasonló irodalmi kultúrában, mint a miénk - akkor jár legjobban, ha szabad állat, ha nem kapcsolódik semmilyen intézményhez, csoporthoz; eközben persze tudnia kell, hogy bármikor nyílzápor zúdulhat rá. Hiszen ha nem elégszik meg a különféle irodalmi nagymiséket levezető adorációmester szerepével, akkor könnyen arcára sütik a zsörtölődő, csupán a gáncsért gáncsoskodó maszkját. Pedig e kritikus csak a dolgát végzi, és ismét egy Bornemisza Péter-mondás alapján dolgozik: „Az genéjt és undok szart míg nem mozgatod, nem annyira büdös. Mihelyt megmozdítod, ottan az benne való büdösség felindul” - Bán Zoltán András