Afrika Magyarországon – magyarok Afrikáról, bevezette Kásler Miklós és Voigt Vilmos

Biernaczky tudományos tevékenysége... elsősorban az afrikai irodalomra és folklórra irányul. ,,Oralitás az afrikai irodalomban" című dolgozata - amely 1986-ban az Acta Ethnographicán kívül magyarul a Helikon folyóiratban is megjelent - nemzetközi szinten is nagy figyelmet keltett. Más afrikai írók műveivel foglalkozó tanulmányai, amelyeket több értékes fordítás kísér, ugyancsak nemzetközi értelemben is újdonságokkal szolgálnak (a kameruni bulu Eno Belinga, a nigériai igbo Chinua Achebe és a Nobel-díjas nigériai joruba Wole Soyinka kapcsán készült dolgozatokat). Külön figyelmet érdemel az a két afrikai hőseposz fordítás (Boubacar Tinguidji - Christiane Seydou: Szilamaka és Pullori. Fulani hőseposz, valamint Daniel Osomo - S.-M. Eno Belinga: Moneblum a kék ember. Kameruni bulu hőseposz), amely más hazai előzményekkel szemben először készült autentikus forrásokból szöveghű igényekkel.
Biernaczky afrikai kutatásainak másik kiemelkedő területe a hazai művelődéstörténet egy elhanyagolt vidéke, a magyar-afrikai kapcsolatok tudománytörténeti feltárása.
A magyar-afrikai kapcsolatok története, amint az kötetéből kiderül, egészen 1483-ig nyúlik vissza, amikor Lászói (Lázai) János (1448-1523) szentföldi zarándokútja során eljutott Egyiptomba, ahol olyan törökök által még gyermekkorukban elrabolt magyarokkal találkozott, akik kényszerűen előbb janicsárokká, utóbb mamelukokká váltak, de titokban megtartották keresztény hitüket. A kötetben továbbá olyan, részben elfelejtett magyar utazók felfedezéseivel ismerkedhetünk meg, mint Magyar László, aki 1848 májusában érkezett Afrikába, írásaiban újszerű összefüggéseket feltárva beszámolt az afrikai rabszolga-kereskedelemről, valamint az ő nevéhez kötődik a Kongó és a Zambézi kapcsolatának, másképpen fogalmazva a Kongó- és a Kalahári-medence vízválasztójának felismerése. De nem feledkezhetünk el az erdélyi származású Sass (Szász) Flóráról / Florance Bakerről sem, aki férje oldalán fedezte fel a Nílus második forrását, az Albert tavat. E nagyszerű asszony bátorságának és határozottságának köszönhetően többször megmentette férje életét, a bennszülöttek csodálták és a Myadue, azaz Hajnalcsillag néven emlékeztek rá még évtizedekkel később is. A tanulmánygyűjtemény egyik indító dolgozatában tulajdonképpen a magyar-afrikai kapcsolatok teljes történetének a vázlatát megkapjuk.
Úgy gondolom, hogy jelen kötet, amely már második a sorban, és amely a korábbihoz hasonlóan a magyar művelődéstörténet eme sajátos világának szemünk elől elveszett számos más témáját is feldolgozza, segítségére lehet minden érdeklődőnek abban, hogy közelebbről megismerje a magyar-afrikai kapcsolatok feledésbe merült eseményeit és a magyar felfedezők rendkívüli eseményekben gazdag élettörténetét és munkásságát. (Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter előszavából)