Lukács Ákos

Valamikor a nyolcvanas évek elején élt Magyarországon egy tizenéves srác. Hasonló korú cimboráival együtt rajongott az autósportért. Persze csak tisztes távolból. Alig várta azokat a ritka TV-közvetítéseket, amelyeken futamokat láthatott, és amelyek hétfő reggelenként az iskolában bőséges beszélgetőtémát szolgáltattak. A cimborák között többen voltak, akik ki is jártak időnként autóversenyekre. Persze nem odaát-ra, dehogyis. Akkoriban ez még nem úgy ment... De számukra itthon is akadt bőven ilyen téren csemege. Hegyi, krossz, és persze a rali. Ez utóbbi volt a csúcs. És a raliversenyek végén, eredményhirdetéskor szinte mindig ugyanaz a név szerepelt az első helyen. A Ferjáncz-é. Pontosabban: a FerjánczDoktorTandari kettősé. A srác azóta felnőtt, és közben sok minden megváltozott. De az ő autósportszeretete a régi maradt. Akárcsak a tisztelete a 32-szeres (igen, harminckétszeres!) magyar bajnok, 23-szoros Európa-bajnoki futamgyőztes, egyszóval A Ferjáncz iránt. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik ennek a legendás sportembernek a tulajdonképpeni monológját olvasva nem csak az akkori autóversenyek kulisszái mögé szeretnének bepillantani, hanem egy korszak életképeit is fel szeretnék idézni magukban. Mert ugyan különleges szemszögből láttatott, de korrajz is egy kicsit.