Törvénykeresők

A Törvénykersők - a Nyugat forradalmától Juhász Ferencig - nagy és változatos időszakról ad képet, s bizonyára megilleti e két jelző azt a két évtizedet is (1953-1973), melyben a kötet írásai születtek. A kötetet műfaji változatosság jellemzi: az irodalomtörténeti tanulmány éppúgy helyet kapott benne, mint a kritika és a műelemzés. Bodnár György eszménye az a kritika, amely - miközben tárgyát feldolgozza - valamiképpen szerzője világképét is kifejezi. A témák lehetnek olykor esetlegesek, de a feladatok sora nemcsak a kritikus vagy tanulmányíró anyagát gazdagítja, hanem szemléletét is formálja, és újabb vállalkozásainak irányát is megszabja. Bodnár György voltaképpen Halász Gábor gondolatmenetét folytatjaa. A róla adott portréban az olvasó bizonyára felfedezi a szerző tiszteletét és vonzalmát. Halász Gábor tanulmányai és a század problémái meggyőzték arról, hogy "történelmi jelenünk" minden periódusának meg kellett kísérelnie az egyensúlykeresést a válságok, forradalmi változások és avantgarde-ok után: a régi törvények lerombolása átmeneti energiát adhat az irodalomnak, de az újak feltárása és kifejezése nélkül nem születhetnek újabb nagy korszakok. A törvénykereső irodalom eszményéből szükségszerűen adódott a kötet gondolatmenete és négy tárgyköre: a Nyugat hőskora, amely irodalmi és társadalmi forradalmak előkészítője volt; a két világháború közötti korszak, melyet lényegesen meghatároztak a forradalmak utáni következtetések; az ötvenes évek első fele, amelyben az új törvények felkutatását és kifejezését eltorzította a dogmatizmus, s végül a mi korunk, melyben a korábbi nagy történelmi változások után az új út- és egyensúlykeresés a mindennapok küzdelmében nyilatkozik meg.