Leginkább a szokásnak való engedelmesség, semmint e kötet szerkesztőinek meggyőződése diktálta, hogy
ezen a lapon előszóval találkozik a Kedves Olvasó. Úgy éreztük ugyanis, hogy nincs rá szükség. Mint ahogy
bevezető vagy záró tanulmány történelmi áttekintés, összefoglalás, magyarázat hozzáfűzését is szükségtelennek éreztük. Az 1920. június 4-én Trianonban aláírt diktátum megannyi következménye olyan, máig égő sebeket ejtett a Kárpát-medencében élő népek lelkén, hogy a legnagyobb tárgyilagosság és józanság igényével sem lehet szinte semmit leírni, ami ne sértené valaki(k)nek az érzékenységét, elveit. A gyökeret vert - innen és onnan felhangzó - előítéletekről nem is beszélve.
Ez egy képeskönyv. Pontosabban: képeslapos-könyv, két soproni gyűjtő, Göncz József és Bognár Béla sok ezer darabos, különlegességekben gazdag gyűjteményéből válogatva és összeállítva. Egy olyan korszak
panorámaképe, melynek kurta négy évtizede alatt több száz évre is elegendő remény és csalódás, öröm és gyász, szeretet és gyűlölet halmozódott fel magyarban, szászban, románban, római és görög katolikusban,
kálvinistában, lutheránusban, zsidóban, unitáriusban. Ez egy könyv a történelemről, de nem történelemkönyv Tényképeskönyv No comment. Kommentálja ki-ki magának, szabadon eldöntve, hogy honnan kezdi a történetet. A kettős fejedelemség megszűnésétől? A váradi békétől, Mohácstól? A speyeri egyezménytől? A Báthoriaktól, Bocskaitól, Bethlentől? Dózsától, Thökölytől, Rákóczitól? 1848-49-től, 1867-től? Az 1877-es közigazgatási reformtól, vagy 1914-től, vagy 1919-től, vagy 1920-tól? És így tovább. Ez a könyv egy tabló. Úgy kell nézni, mint egy gimnáziumi osztályét, mint egy tűzoltózenekarét vagy egy tisztik ét. Csak képek, nevek és számok. Nézhetjük töprengve, tűnődve, lelkesen, bosszúsan - aszerint, hogy melyikünk mit tud vagy hisz arról, amit lát.
Az összeállítást persze a technika és a kordivat is meghatározta, hiszen a képeslap a 19. század végén
kezdett hódítani, s 1905-től - amikor a posta-egyezmény a közlemények számára is helyet adott a lapokon -
a levelezés új fajtájaként roppant kedvelt lett. Az üdvözlőlapok szinte mindent megörökítettek s váltak tanúivá hétköznapi pillanatoknak és sorsfordító történelmi eseményeknek.
A Szép Erdélyünk (mely egy a következőkben a Felvidéket, a Délvidéket és a "Várvidéket" is bemutató sorozat első kötete) a múlt század első négy évtizedének életét tárja elénk, 22 vármegye csaknem 200
járásszékhelyének képeivel. E képeslapok kordokumentumok, melyek nemcsak a települések valamikori látványát idézik meg, hanem az ott élőket is. Azokat, akiknek igazságérzete oly sokszor kapaszkodott népirtó
és világpusztító eszmék hirdetőibe. Akik a wilsoni eszmék megcsúfolásával „csinált" országok állampolgáraiként boldogan ünnepelték az újraegyesítést, nem sejtvén, hogy közben már íródnak a történelmi tévedések számlái. A galíciai zsidókat, akik büszkén vallották magukat magyarnak, s akiket aztán aljasul eldobott 1944-ben a magyar politika. Dolha, Huszt, Rahó, Taracköz, Técső lakóit, akik úgy tartoztak a Monarchiához (1920 előtt), majd Csehszlovákiához (1920-tól), majd Magyarországhoz (1939-től), aztán a Szovjetunióhoz (1946-tól), végül Ukrajnához (1991-től), hogy közben egy tapodtat se mozdultak a lakóhelyükről. De nem akartunk magyarázni, kommentálni...
A könyv "térképén" nem csupán azok a települések szerepelnek, melyek a mostani Romániához tartoznak, hanem azok is, melyek ma Magyarország, Ukrajna vagy Szerbia részei. A vármegyék, illetve járásszékhelyek betűrend szerint bemutatott képei alatt az 1910. évi népszámlálás adatai olvashatók, melyek szintén "pillanatfelvételnek" tekintendők, hiszen a történelem szelei újra és újra megkavarták mind a lakosságszámot, mind a nemzetiségi és felekezeti összetételt.
A könyv elkészítésével a szerkesztőknek politikai céljai nem voltak. Forgatását legfőként a fiataloknak
ajánljuk, akik talán megtisztíthatják a türelmetlenséggel és hazugságokkal beszennyezett történelmet.
Sass László
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
