Firenzei éjszakák - XIX. századi kisregények

Remek és sokszínű válogatás a 19. századi kisregényekből. Heine mesterműve nagyon elbűvölt, burjánzó fantázia, érzékiség a halál küszöbén, víziók a zenéről és a Pokolról, majd a Mennyről, különös szenvedélyek és persze töredékesség minden benne volt, ami a romantikára jellemző. Dickens Karácsonyi énekét már rég olvastam, de jól emlékszem, hogy mennyire meglepett, ugyanis nem annyira didaktikus, mint feltételeztem, mégis szívhezszóló, erőltetettség nélkül. Merimée Carmenje viszont csalódás volt, ezt sem most olvastam, de jól emlékszem, hogy untatott és a várt, mindent elborító érzékiség is elmarad ebből a műből. A zenedarab jobban sikerült. Keller A három tisztes fésűslegényét is rég olvastam és emlékeim szerint nagyon szórakoztató darab. Creanga Fehér Szerecsen c. meséje egy klasszikus mese vándorlásokkal, átváltozásokkal, különleges képességű emberekkel és elnyerendő királylányokkal, mivel maga a műfaj sem áll hozzám közel, nem különösebben kötött le, de nem volt rossz. És végül az utolsó kisregény Tolsztoj Az ördög c. műve, amely egyike volt azoknak az írásoknak, amelyek elindítottak a Tolsztoj-rajongás útján.