A seligmann család

Részlet a kötetből:

"Az ember reggel, amikor felébred sóhajt, azután ásít, nyujtózik amennyire az ágytársa engedi és gondolkodik. Új nap kezdődik megint, gondolja közömbösen és nem érez bánatot vagy különösebb örömet.
Seligmann Adolf, sapkakészítő akkordmunkás, lenyúl a földre a vaságy alá és elzárja az ébresztő órát. Minek csengjen, ha már úgyis ébren van, miért keltse fel a többieket, akik alhatnak? Azután óvatosan felül az ágyon, vigyáz, hogy fel ne keltse fiát és kotorászva megkeresi harisnyáját és a cipőjét. Mikor végre feláll az ágyról, fia befészkeli magát a középre, szétcsapja karjait; elfoglalja a boldogság birodalmát.
A konyhában, ahol az ágy áll, még sötét van. Az ajtó feletti keskeny, piszkos üvegtáblán azonban már bedereng a koraőszi hajnal szürke világossága. Seligmann Adolf kinyujtott kézzel eltapogatódzik a vízvezetékhez és a konyhaasztal alsó lapján megkeresi a szappant. Jól megmossa kezeit, beszappanozza az arcát és halkan beleprüszköl a két tenyerébe. Az ember ne legyen feleslegesen hangos, gondolja magában tudálékosan, nem megy olyan jól nekünk, hogy ne lenne üdvösebb csendesnek lenni.