Brigádnapló 52-56

Kedves érdeklődők, tisztelt olvasók. Ezt a naplót lomtalanításnál találtam, az utcán hevert, akkor még üres lapjait a szél lapozta. Mint a 189.-ik oldalon látható a ,,Könyvkötő k.t.sz. Bp"-készítette, akkori áron 53 forintért. Én a szerző pont 1953-ban születtem, Sztálin halála után két hónappal május 7.-én, így sok eredeti gyermekkori élményem is fellelhető e könyv lapjain.(Még igazi brigádtag is voltam, bár kicsit később 1968 körül, a Mecséri brigád tagja, mint teherautószerelő az akkori 157 centimmel és 39 kilómmal) Grafikáimmal is annak a kornak a hangulatát próbálom megidézni, remélem hitelesen. Az a kor amiről e könyv szól, mai szemmel nézve már kicsit jobban érthető, de akkor az itt megírtakat megélni bizony nem volt kis kaland. A II. v. háború után pár évvel a felszabadító nagyhatalom politikai nyomására, nálunk is kialakult a totális egypártrendszer, amit a hatalom akkori képviselői tűzzel- vassal próbáltak megvalósítani. Az emberek többsége hitte, vagy hinni akarta, hogy itt valóban egy jobb rendszer születik mint a háború előtt volt, ahogy a Napló 74. oldalán a szakszervezeti bizalmi is mondja: ,,Ez azért mégis jobb, mint a Horthy rendszer", vígasztalandó a tanoncokat. Sokan önként és sokat dolgoztak erejükön felül is. Tiszta szívvel és hittel tettek egy várható szebb és jobb, igazságosabb társadalmi rendszerért. A politikai elit sokszor durva és hibás döntései, szinte egyetlen társadalmi réteget sem hagytak érintetlenül, sokszor durván meg is sértve egyéneket és közösségeket egyaránt. Az államosítások, az erőltetett kollektivizálás, az ipar és kereskedelem, a sajtó s az oktatás teljes állami kézbe vétele mind a totális államhatalom s az egyetlen uralkodó párt öntelt fanatikus vezetőinek hatalmi érdekeit szolgálta, míg az végig a népre s az eljövendő szép új és boldog világra hivatkozott. Miközben sok embert kiemelt és felemelt a rendszer, aközben másokat megfosztott jogaiktól, sokszor törvényes tulajdonuktól , sokakat nyugdíjjárandóságuktól is. Sok kisembert ért érdeksérelem, testi és lelki fenyegetettség, internálás ítélettel és ítélet nélkül is, mint utóbb kiderült sokszor hamis vádak alapján. Voltak páran (többen is) akik sunnyogtak, mások átigazoltak, s voltak akik kivártak,megint mások pedig lelkesen hirdették főállásban a szebb s jobb világról szóló lózungokat.(,,Az írástudók árulása") A vezetők egy része igazi ,,régi" szakember volt, aki nem volt ellensége az új rendszernek, s mégis meghurcolták. Az új káderek egy jó része is sikeresen teljesített , míg egy részük belerokkant a rá kiosztott túl nagy feladatba. A totális állam és annak gépezete sok emberben keltett minden alap nélkül félelmet, még azokban is akik azonosultak az új társadalmi rendszerrel. Hosszú ideig nem lehet mindenkit félelemben tartani. A politikai vezetés ostoba érzéketlensége végül felkelésbe, forradalomba torkollott, és sok-sok emberi tragédiát okozott. E korban éltek szüleink s nagyszüleink, s próbáltak meg boldogulni ki hogy bírt, tudott. Itt éltek, dolgoztak, nagy részük tisztességgel, becsülettel , mi mást tehettek volna....... Sokan közülük tán túl szemérmesek, vagy már nem is élnek s így sajnos nem tudják elmondani a mai utódaiknak, az előző generációk által megélteket megtapasztaltakat. Ezért írtam és rajzoltam meg ezt a ,,BRIGÁDNAPLÓ"-t a most élőknek s az utánunk következőknek, éljenek bárhol is, itthon vagy a nagyvilágban. A szerző Brigádnapló. SMS-szókincses időkben a szóösszetétel mindkét tagját értelmezni kell. A brigád az nagyobb dolgozói létszámot foglalkoztató munkahelyek kisebb egységeit tömörítette. A nagy egész 10-20-fős csoportokra tagozódott. Ezek a csoportok azonos tevékenységet folytattak a munkában és azon kívül is. Kulturális feladatokat, például színház-és múzeumlátogatást vállaltak, s természetesen mindezeket dokumentálni is kellett. Erre szolgált a napló, ahova a közösségi eseményt rögzító mondat mellé oda lehetett ragasztani a színház- és mozijegyek letépett csonkjait is. A Napló műfaja az ókorban eredeztethető, de az újkorban, a XII. században indult virágzásnak, amikor az emberek nagyobb számban kezdtek utazni, s örökítették meg a maguk - később - mások számára is az élményeiket. Ez irodalmi műfaj története a XX. századra a serdülő leányok érzelmeinek és a már említett brigád-élmények rögzítésében nyert új, érzékletes formát. Míg az első csak a fogalmazónak szólt, az utóbbi teljes mértékben a brigádéletet felügyelő vállalatvezetésnek. A 21. századra blog lett a naplóból és elszakadva a papír alapú, és csak szűk nyilvánosság számára hozzáférhető formától ma már a földgolyóbis legtávolabbi pontján is értesülhetünk vadidegenek legszemélyesebb és valójában saját magunkon kívül senki mást nem érdeklő élményeiről. Most én egy Brigádnaplót ajánlok. Egy brigádnaplót, amely valós élményeket rögzít nagyon élvezetes formában. Az emberiség talán két százaléka képes érdemleges eszközzel mások számára is érdemleges formákat formálni. S ezrelékben az, aki ezeknek az érdemleges formáknak értelmet tud adni. Élt 1561 és 1615 között egy Francis Bacon nevű államférfi, apja I. Erzsébet pecsétőre, aki kijelentette, hogy a tudás hatalom. De, hogy ezt a hatalom a birtokunk legyen négy dologot (ő idolumoknak nevezte ezeket) kell figyelembe vennünk. 1. A barlang ködképeit - ezeket a születésünkkel hozzuk magunkkal az öröklött hajlamaink révén, aztán 2. a piac ködképeit - ezeket a szocializációnkkal és a nyelvi környezetünkkel szerezzük, a homályos fogalmazványok miatt (gondoljunk egy hivatalos levélre, bármelyik hivatalosság is küldi), 3. a színház ködképei, amelyet ugye a tanulmányaink és környezetünk révén sajátítjuk el, végül a 4. a törzs ködképei - vagyis, az emberi faj természetében gyökerező előítéletek. Mivelhogy a valóságról aligha lehetnek a reálishoz közel levő elképzeléseink, így mindenki azt gondol az éppen megéltről, amire (gondoljunk a fent soroltakra) képes. Szóval, így. A saját életünk, az általunk megélt sokféle formát ölthet, ha van, ki képes formát adni neki. Z- Kovács József briliáns rajzoló. Mozdulatai a papíron könnyedek és kifejezők. Bármilyen téma ötlik fel fantáziájában, annak boszorkányos ügyességgel formát is ad. Íme itt egy. Brigádnapló a címe és az ötvenes évek történéseit eleveníti föl. Jó szórakozást. Józsa Ágnes