Rembrandt. Egy arckép sötétben

Bródy rokonszenvezett a forradalommal, de nem volt forradalmár, hogy melléjük álljon. Nem volt ellenforradalmár sem, hogy szembeszegüljön velük. Nem is volt útja tovább. Az ellenforradalomnak nem kellett, ezeknek túl forradalmár volt a nem titkolt rokonszenve; de a forradalmárok számára megfeneklett polgár volt, aki nem tudott velük tartani. Így hirtelenül magára maradt. Sohase gyűjtött pénzt, tehát rázuhant az anyagi gond. Megöregedett, megkopott. De még megírta végső remekét, a Rembrandtról szóló novellaciklust a megöregedett, megkopott, magára maradt művészről: egyik legszebb műve ez. Azután jött a kórház és a halál. Azóta klasszikusaink közt a helye. (Hegedüs Géza).