Cetliregény

Milyennek látja saját magát és azt a rövidke, alig félszázadot egy olyan nő, akivel minden rossz megtörtént, amiről mások álmodni sem mertek: hirtelen halálok, a család elvesztése, saját sorsának kisiklása, s szinte hihetetlen újrakezdések és még több betegség... Vannak tipikus női regények. Olyanok, amelyek több szálon és síkon, narrációval és egyes szám első személyben is elbeszélnek valamit akár többször is utalva ugyanarra az élethelyzetre, mintegy emlékeztetve a befogadót arra, hogy "Ne felejts el! Maradj velem! Légy részese a sorsomnak, hiszen ezért vetettem papírra soraim, mert fontos vagy nekem. Fontos, hogy emlékezz rám, az életemre, s ne kövesd el az én hibáim, okulj belőlük! S nézd a kort is, amelyben élnem kellett: nem volt a legjobb, de rosszabb sem annál, ami a mai magyar valóság... A regény 1962-vel indul, s egészen napjainkig ível, miközben a mindennapi életet, s a bennünk élő történelmet is korhűen követi. Írójának világlátása, s történelmi-, pszichés aspektusai több szinten próbálnak válaszokat adni a főhősben megfogalmazódó gondolatra, mely szerint: "Miért éppen velem, s nem mással történtek meg ott és akkor azok a dolgok, amelyek nyomorba és kétségbeesésekbe, betegségekbe taszítottak...Valahogyan azért mindig felálltam, mert voltak jó emberek körülöttem, s nem azért választottam magamnak ezt a sorsot, mert én akartam, hanem, mert ez volt a karmám, hogy az így megszerzett tapasztalataimmal és tudásommal talán éppen Neked is segítsek... Nem kell semmi mást sem tenned, csak elolvasnod, s hagynod, hogy az események Téged is magával ragadjanak!