CoDex 1962

E minden tekintetben rendkívüli regénytrilógia nem kevésbé különleges narrátora, Josef Löwe 1962-ben született - ugyanabban az évben (sőt igazából ugyanabban a pillanatban), mint a szerző maga. Története a második világháború idején veszi kezdetét, amikor is Leo Löwe zsidó menekült egy német kisváros fogadójában szerelmi viszonyba bonyolódik a fogadóslánnyal - ez az első rész, a love story témája. Ők ketten agyagból alkotnak egy kisgyermeket - ő lesz Josef.

A második rész elején Leo Izlandra hajózik, kalapdobozában az agyagfiúcskával. Itt veszi kezdetét a bűnügyi történet egy hamisítatlan gyilkossági rejtéllyel, s a kötet végére érve eljutunk az 1962-es évhez, amikor Josef végre életre kel.

A trilógiát záró, napjaink Reykjavíkjában játszódó tudományos-fantasztikus történetben az immár középkorú Josef felkelti egy menő biotechnológiai cég kissé ijesztő vezetőjének figyelmét, s miközben több, korábban elhallgatott mozzanatra fény derül, az olvasó eltűnődhet genetika és genezis - s nem kevésbé az emberiség - kifürkészhetetlen útjain.

Sjón biztos kézzel sző mesterművet ősiből és modernből, folklórból és mitológiából, és közben zsánerek egész kavalkádját vonultatja fel a teológiai eszmefuttatásoktól az expresszionista filmig, a költészettől a paratudományig, a képregénytől a genetikáig - mindezt megforgatva a történetmesélés gazdag izlandi hagyományában.

Sjón (1962) világszerte az egyik legismertebb és legnagyobbra tartott izlandi író. Reykjavíkban él. Regényeit mind ez idáig harmincöt nyelvre fordították le, és számos irodalmi díjjal ismerték el. Közülük A macskaróka (mely magyarul is olvasható) elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját; a Holdkő - A sosemvolt fiú (Mánasteinn - drengurinn sem aldrei var til) pedig 2013-ban az év regénye lett Izlandon, s az Izlandi Irodalmi Díjjal tüntették ki. Sjón regényei mellett számos verseskötetet is publikált, de írt operalibrettókat is, valamint dalszövegeket különböző előadóknak (Björk lemezeinek például állandó társalkotója). Margaret Atwood és David Mitchell után ő volt a harmadik író, akit felkértek, hogy közreműködjön a száz évet átfogó, norvégiai székhelyű, Future Library nevű projektben.