Foksányi szoros

1877-ben, az orosz-török háború esztendejében, amely meghozza majd Órománia függetlenségét is, Ugron Gábor, Orbán Balázs és Bartha Miklós megszervezik az úgynevezett székely puccsot. A budapesti parlamentben ellenzéki képviselőként, és székelyként, tudtak ők, amit tudtak, hiszen közelebb éltek a nagyálmú, egyre agresszívebben nyomuló egyesült fejedelemségekhez, nem csoda tehát, hogy inkább a törökökkel tartottak.
Cseres Tibor Foksányi szoros című regényében ezt a székely puccsot írta meg, azaz nemcsak azt. Ha csupán magát a történetet meséli újra, bizonyára akkor is számíthatott volna olvasói érdeklődésére, ám nem lett volna több érdekes történelmi leckénél. Cseres Tibor ennél többet: irodalmat teremtett. A nagy írókra jellemző zsenialitással a ridegnek tűnő történelmi eseményeket két olyan szerelmi történet koszorújába fonja, amelyek csehovi magaslatokon lebegve tündökölnek.
A Foksányi szoros koszorúja mellé, mintegy addendaként, bár nem mellékes jelleggel, feltűzzük Cseres Tibor másik két, moldvai magyarokról született művét, a Zöld Péter levelei a pápához és a Jaj, de magas ég című novelláit is. Úgy hisszük, hogy ekként teljesebb és egészebb lesz Cseres Tibor székely és csángó-magyar tematikájú fejezete.