John Boyne

Te atya úristen. Kb ez volt az a mondat, ami elhagyta a számat mikor az utolsó lapot is elovastam belőle.. És valóban, a történetre csak ez a mondat való:Te atya úristen.Lebilincselő, elgondolkodtató. Muszáj elolvasni mindenkinek.

A könyv több, mint a feléig arra gondoltam, hogy ez nem egy nagy eresztés, ennél sokkal megrázóbb és kegyetlenebb volt Dr. Nyiszli Miklós könyve. Aztán jött a nagy ötlet, a kaland onnantól kezdve összeszorult a torkom, a szívem a mindenem, de reménykedtem, hogy de nem. :(

Az a ritka eset állt elő, hogy a fülszöveg elolvasása vett rá, hogy kézbe vegyem ezt a könyvet. Borzasztóan érdekelt a témája - az első világháború során egy fiú, lelkiismereti okokra hivatkozva, leteszi a fegyvert. Érdekelt, hogy milyen konklúziót von le az író, érdekelt, hogy mai fejjel hogyan viszonyulok majd mindehhez. Érdekelt, hogy egy 21. sz-i, békében, jólétben élő szerző hiteles tud-e maradni egy olyan közegben, amiről nincsenek tapasztalatai, egy olyan időszakban, amiről csak olvasmányélményei lehetnek, át nem élhette azt! A könyv ebből a szempontból nem okozott csalódást, elsősorban azért, mert mint kiderült, a helyzet csak a hátteret, a keretet adja egy sokkal személyesebb történethez, ami az olvasás során egyre nyilvánvalóbbá válik, mégis tartogat meglepetést és amit természetesen most nem fogok elárulni. Hiszen akkor nem lenne értelme elolvasni... A könyv cselekménye két síkon tárul elénk. Néhány évvel a háború után a főszereplő meséli el az egészet, ez jelenti a jelent. Közben a háborúban történteket szintén jelenidőben közli és a két idősík váltakozásával lesz egyre tisztább, hogy mi is történt valójában. A probléma csak annyi, hogy általában valamilyen nagy közlés, valamilyen dramaturgiailag fontos rész pillanatában vált fejezetet, ami egy kis ponyvaízt kölcsönöz az egésznek. És természetesen a végkifejlet is elég megdöbbentő lesz... A főszereplő srác egyáltalán nem szimpatikus, tetteivel és jellemével is nehéz azonosulni. Mindez egyáltalán nem negatívum, de hajlamosak vagyunk annak megélni. Sőt, a mellékszereplők között is - bár ez nyilván szubjektív -, az ellenszenvesek vannak döntő többségben. Hogy ez témájánál fogva törvényszerű-e, azt nehéz eldönteni. Érdekes regény, még ha nem is kötelező!

Ez a könyv nem unalmas, hanem elgondolkodtató. Nem kegyetlen, hanem sejtető. Napokig a hatása alatt voltam, pedig már nagyon sok hasonló témájú regényt elolvastam, mégis azt mondom, igen a gyerekek ezzel kezdjék megismerni a vészterhes időszakot.

Szerintem egyáltalán nem volt unalmas, és gyerekes? Mégis mit vártál,hogyha egy 9 éves gyermek szemszögéből írja le a történéseket? Lehet, hogy egy picit elfogult vagyok, de akkor is egy jó könyv volt. Ajánlom azoknak, akiket érdekel egy gyermeki felfogás a második világháború dolgairól... :)

Egy jó könyvnek ígérkezett, de csalódnom kellett. Unalmas volt és egy kissé gyerekes...