Írok, tehát vagyok - Emigráns napjaim múlása, 1971-1981

Nulla dies sine linea - azaz egy nap se múljék el feljegyzés nélkül. Ezt a pedagógiai elvet vallotta boldog emlékezetű magyartanárom, Kecskés Péter (1898-1986), s éppen ezért mindennap fogalmazást (is) adott házi feladatként. Fülemben az ő intelme csengett, amikor a kaliforniai egyetemen tanítottam. Megajándékoztak ugyanis egy nagyalakú előjegyzési naptárral, s kedvem kerekedett, hogy ebben számot adjak magamnak emigráns napjaim múlásáról. Fontosnak tartottam, hogy idegen környezetben mindennap magyarul is írjak, ha csak egy pár sor erejéig is, ujjgyakorlatként. Hogy én is csavarjak egyet a sokak által sokszor idézett Descartes-i mondáson: magyarul írok, tehát magyarul vagyok.