Ismét elmúlt néhány év (ez egyre inkább így megy), ismét itt van egy ilyen könyv. Afféle vezércikkek gyűjteménye; van annál jobb, például a grappa vagy a karamellfagyi, mint hetenként (azaz háromhetente!) vezércikket írni. De ezek már csupán annyiban vezérek, hogy az első oldalon állnak, nem akarnak (nem is tudnának) vezérelni semmit; a műfaj a testekre van szabva, ezek itten váncsák, megyesik, kovácsok.
A három irány és irály erősíti egymást, többek együtt, mint külön: Váncsa a csillagokkal tárgyal (az üres éggel), Megyesi a BKV-ellenőrrel, Kovács mindenkivel, az egyik magasra teszi, a másik le, a harmadik rendszerezi, az egyik bölcsel, a másik fogalmaz, a harmadik néz. Váncsa gourmet (és mellesleg egyszersmind gourmand is, amit csak az igazán nagyok tudnak összehozni), Megyesi sörös, Kovács mindenevő, illetve a ma kurrens (nem radikális) konzervatív megítélés szerint mindhárman gyűlölködő idegenszívűek, kampányújságírók, nemzetárulók vagy tudja a lásd borító szom. (Egyébiránt összeszámolhatnánk, hány írást találunk itt "a magyar baloldal nyomorúságának történetéről", és hányat találnánk a jobboldaléról ott, hol az igazi nemzeti újságírás lapul, nem, honol.)
Olyanok ők hárman, mint ama pilisjászfalusi asszony, aki kikergetett a postáról egy rablót, mert kételkedett a pisztoly valódiságában. Szerzőink is ilyenek, kételkednek a pisztoly valódiságában. Ez fontos hazafias tevékenység (akkor is, ha a pisztoly dördültén olykor mégiscsak vér üti át a... mit is?, mondjuk lódingunk selymét). Furtonfúrt figyelnek, de nem égnek harci lázban (ez például egy különbség).
A képen a szokásos három: három, bizony így: független, magyar újságíró. Nem függetlenek saját maguktól, a saját tudásuktól és tudatlanságuktól, elfogultságaiktól, tehetségüktől és annak korlátaitól, nem függetlenek az elveiktől, melyek egy része természetszerűleg politikai, de függetlenek a pártoktól és a mindenféle, -fajta és irányú buliktól.
Nagy érdemük, hogy az ügyekből esetet tudnak írni. Az ügyeket jórészt már elfelejtettük (keverjük Werbert a Wermerrel, meg hogy hogyan is előzte a Pilisben Szörényi jobbról a kereszténységet, maradt a Little Richard, pozitívan), az esetek mi vagyunk. Mi magunk. Olykor persze ezt is szívesen felednénk.
Esterházy Péter
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
2005. 06. 24.
Igazán kivételes, és felemelő, üdvözitő, szívet melengető az, amikor lehet igényes publikat olvasni, amelyek nem propaganda szövegek, lázitó, hazudozó, pocskondiázó dolközül egynek is megfelelnének, akkor is ipofánkba mászva, a másikat semmibe véve, nullának, szarnak, szar alaknak, hazaárúlónak, nemzet ellenesnek kikiáltva, mert hogy máshol és máshogy áll. Vagy bukik. Minden sor át van gondolva, meg vannak írva, ahogy csillag megyen az égen. Egy sorral ha többek lennének, túlzónak éreznénk, ha egyel kevesebb, akkor hiányérzetünk támadna. Igazán elgondolkoztató, megnevetető, sírásra ingerlő dolgozatok ezek, az élet minden területéről, irodalmilag megfogalmazva, de tele vannak élettel, ha lehetek íly profán és indirekte. Ha aki igazat ír, mond, állít és mindenzt meg is tudja védeni bizonyitékokkal, dokumentumokkal, - fasznak minősül ebben az országban, akkor hát legyen.