Általános társadalomföldrajz II.

"A történeti földrajz - a legtömörebb meghatározás szerint - az elmúlt korok leíróföldrajza. A „ leírás " mai értelmezésünk és gyakorlatunk szerint nem egyszerűen a tények, jelenségek, jelenségcsoportok és mozgásfolyamatok regisztrálását, hanem az összefüggés- és kölcsönhatásrendszer feltárását és szintézisalkotást is jelenti. A földrajzi térben és történelmi időben gondolkodó geográfusok egyre inkább arra is törekednek, hogy a mai valóságfeltáró és jelenségmagyarázó tevékenységüket a „történelmi gyökerek" (előzmények) ismertetésével egy nagyobb fejlődésfolyamatba építsék be. A társadalom- és gazdaságföldrajzban a „történeti visszatekintés" (mint háttérmagyarázat) általában a 18-19. századig terjed, mélyebbre csak egyes ágazati témáknál, pl. az agrárföldrajzban a létfenntartási rendszerek ismertetésénél nyúlnak vissza. (A nagy földrajzi felfedezések és feltáró munkák vizsgálata nem tartozik a történeti geográfia témaköréhez, ez a földrajztudomány történetével foglalkozó stúdiumok feladata.) A humángeográfia történeti szemléletmódja már a 20. század első felében is általánosnak mondható és mind jelentősebbé válik, ahogy a történeti földrajz - kezdetben mint a társadalomföldrajzi szintézisek „bevezető fejezete", majd önálló diszciplínaként -fejlődik. A történeti földrajz - az általános felfogás szerint - nemzeti tudomány, s az eddig megjelent ilyen jellegű munkák (és szakmai bibliogáfiák) is ezt igazolják. (Az egyes országok, régiók, szubrégiók stb. történeti földrajzi feldolgozásai mellett készültek nagyobb területeket átfogó szintézisek, mint pl. NORMAN J. G. POUNDS 1997-ben magyarul megjelent „Európa történeti földrajza" c. műve)." Részlet a könyvből