Fekete kövek

1955-1980, s közte 25 év, majdnem egy emberöltő, a krónikás pontosságával. Az élet, mint egy ékszeres ládika: telve drágakövekkel, az ajándékaival és fektékkel, a csapásaival. Nem mindegy, kinek mi jut, mennyi a fekete, amit cipelnie kell. Két sziklába vájt alagút. Az egyikbe pálya vezet, másikban a sötétség tátong. Alagúton keresztül jövünk a világra, és -mondják- azon távozunk, remélve végén a fényt, az örök világosságot! Két sors a magyar valóságban: a Nagy Generáció, a 68-asok: különleges zárt világok, bíróságok, börtönök a korabeli képmutató, gondoskodó társadalommal. Ítélni és megítéltetni. Az élet érinthetetlensége és a barátság mítosza, a szerelem kusza szálaival.Indulunk és érkezünk, gyűlölünk és szeretünk, de az ifjúkor hamvát lelkünkről le nem törölhetjük.

Ezekről szól a könyv: homályosodó tükör, de még látható. Tekints bele Barátom, s gondolkodj el, vajon így volt-e?