Egy középkorú amerikai férfi a norvég hegyekben egy magányos gyalogtúra közben elesik és az egyik lába súlyosan megsérül. Mindenkitől elhagyatottan esélye sincs a menekülésre: a halál karnyújtásnyi közelségbe kerül. Ám az utolsó pillanatban megtalálják, és a közeli kórházban "szakszerű ellátásban" részesítik. Ő azonban sejti, hogy valami mégsincs rendjén. Noha megvan lába, úgy érzi, mintha az nem lenne az övé. A férfi, Oliver Sacks, nemcsak gyakorló ideggyógyász, hanem író is, bizarr neurológiai esetek lejegyzője, aki ezúttal saját könyve, sorskönyve kényszerű főszereplőjévé, a vele történtek hű krónikásává válik.
Egy kivételes intelligenciájú és íráskészségű szakember örökíti meg tehát utolsó(nak vélt) órái megrázó élményét, így az idő és az emlékek különös összesűrűsödését, lába abszurd "elvesztésének", majd "előkerülésének" megtapasztalását. Sacks páratlan megjelenítő erővel, helyenként mély öniróniával idézi fel a betegszereppel járó kínzó kiszolgáltatottságot, a világérzékelés radikális megváltozása miatti lelki megpróbáltatásokat, s a láb "megtalálásának" eufóriáját. Mivel az átéltek pusztán szakmai magyarázatát nem találja kielégítőnek, irodalmi idézetekkel, filozófiatörténeti kitekintéssel keres párhuzamokat helyzetére, s próbálja értelmezni életének sorsfordító eseményét, mely "egy lélek utazása az alvilágba s onnan vissza: spirituális dráma - neurológiai alapon".
2014. 10. 02.
Sajnálom, de nagyon nem tetszett. Egy beteg ember félelmei és érzései jól megírva, de borzasztóan hosszú lére eresztve . Egyszerűen nyomasztó, nem is bírtam végigolvasni.