Oliver Sacks

Sajnálom, de nagyon nem tetszett. Egy beteg ember félelmei és érzései jól megírva, de borzasztóan hosszú lére eresztve . Egyszerűen nyomasztó, nem is bírtam végigolvasni.

A kötet esettanulmányok gyűjteménye a zene ránk gyakorolt hatásáról. Akit érdekel a téma, sok hasznos felfedezéssel lesz gazdagabb, ha végigolvassa - laikusok és zenészek is bőven találnak benne furcsaságokat, és rövid fejezetei miatt napi gondolatébresztőnek sem utolsó. Örömmel olvastam, és véleményemet a könyvről hosszabban is összefoglaltam a következő linken: http://torok-kati.blogger.hu/2014/02/07/olive r-sacks-zenebolondok Remélem, az információ sokaknak hasznos lesz.

Oliver Sacks, gyakorló ideggyógyász és nem utolsó sorban örökkön érdeklődő természettel és a világ jelenségeire kutató kíváncsisággal tekintő, leírásaiban festői tehetséggel megáldott író nem mindennapi esettanulmányai révén az észlelés hétköznapi ember számára abszurdnak tűnő, nehezen elképzelhető, de meglepő módon valós, nagyon is létező, rendkívül ritka problémáinak világába kalauzolja az olvasót. Egészséges emberként természetesnek véljük, hogy testünk érzékei megfelelően funkcionálnak. Bitangul nehéz elgondolnunk, hogy a gondoskodó anyatermészet által mérnöki pontossággal megtervezett gépezet működésébe valamilyen váratlan és iszonytató hirtelenséggel bekövetkező testi történés révén az egész világunk észlelése megváltozzon, vagy hogy akad, akinél az észlelés "mássága" veleszületett. Hogyan alkalmazkodhat és élhet az ember, ha elveszíti az arcok felismerésének képességét, ha egyik pillanatról a másikra nem képes térben érzékelni a dolgokat, vagy irodalmi ember lévén valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egy éjszaka leforgása után nem tudja olvasni az általa kisiskoláskora óta ismert ABC-ből összeállított szavakat és mondatokat. Egyáltalán hogy lehet egy ilyen normál észjárással katasztrofális történést elviselni? Az elme szeme nemcsak hogy választ adhat ezekre a kérdésekre: Sacks megrendítő történetei, neurológiai értekezései filozófiai és kognitív teoretikus keretbe ágyazva szolgálnak tudásszomjunk enyhítésére. A száraz elméletek gyakorlati példákon való szemléltetése egyedülállóan érdekessé teszi Sacks műveit. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom az esetek "hőseinek" küzdelmét és élni akarását, csodálatra méltó optimizmusát és fejlődőképességét, amit az író saját példáján keresztül is szemléltet. Az ideggyógyász nem csupán széles tudásából kifolyólag olykor felsőbbrendűnek tűnő orvosi szerepkörben jelenik meg, önmaga számára maga is egy eset, ami szerethetővé és törékennyé tesz egy "tekintélyfigurát". Melegen ajánlom mindazoknak, akiket érdekel a pszichológia, és/vagy a neurológia területe és többre vágynak, mint amit egy száraz tankönyv megadhat. Szerintem érdemes: olvasásra fel! :)