,,Nagyon régóta tart. Megpróbáltam megmagyarázni magamnak, hogy semmi értelme, hisz ügyet sem vet ram, hiába bámulom őt, hiába veszem fel a legszebb ruhámat, hiába illegetem magamat előtte, nem érdeklem. Nem tudom, ki az, akit szeret, megpróbáltam kitalálni, de mindenki gondosan titkolja előlem. Igy nem is tudom, mit kellene tennem, hogy rájöjjön: o az egyetlen igazi es utolsó lélegzetemig tartó szerelmem. Szeretem, amikor mocskos es trágár, szeretem, ha tavasszal megrázza magát es kivirul, szeretem. amikor elszürkül az októberi esőben, meg az ordítozós, hablatyolós pillanatait is szeretem.Szeretem, amikor egy hétrét görnyedt bácsit küld nekem, aki hangosan üvölti:>>ezt is eltitkoljak előlünk, pedig mi mindent tudunk<<, szeretem az undorító betonkolosszusait, a bronzba ontott kínjait, az esetlen es patetikus turulmadarait, szeretem szemetestül, hajléktalanostul, vagyis majdnem vakon rajongok érte. A villamoson is szeretem, pedig gyakran bűzölög, lottyadt es kiszikkadt arcokat tesz elem, megsírogatnám mindegyiket, ha tehetném, de maradék józan eszem lefogja a kezemet. Szeretem az éjszaka kozepen betépve ordítozó követeit, holott nem tudok aludni tőlük, szeretem a banális mondatait, az indulatait, az értelmetlen gyűlöletet, a szenvedélyes rombolásait. Mondtak mar nekem sokan, hogy o nem méltó hozzam. Találnom kellene egy méltóságteljesét, szépet es kifinomultat helyette. Évtizedekig kerestem olyat, nem találtam, pedig sokat tettem ezért, bizakodva es reménykedve, hogy végre megszabadulhatok ettől a nyomasztó szerelemtől. Elképzeltem, hogy egyszer meg is találom azt, aki viszontszeret, felszabadult leszek, mosolygunk majd egymásra, talán meg is merem simogatni, hiszen viszontszeret. (....)Meg tudok várni, van meg néhány évem. Nem akarok lemondani egyetlen reménytelen szerelmemről, a hazámról, Magyarországról." (Reménytelen szerelem)
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
