Peking 2008 - A XXIX. nyári olimpia játékok könyve

Amikor a NOB Pekingnek ítélte a 2008-as ötkarikás játékok rendezési jogát, sokan fejezték ki fenntartásukat a döntés miatt. Főleg politikai okokból nehezményezték, hogy Kína adhat otthont a XXIX. nyári olimpiának, de a bírálók attól is tartottak, hogy a világ legnépesebb országa nem lesz képes az utóbbi időben megszokott színvonalon megrendezni a nagy sporttalálkozót. Noha az olimpiai láng útját Tibet kapcsán világszerte tiltakozások kísérték, a játékok 16 napja alatt semmiféle atrocitás nem zavarta meg a békét. Ami pedig a lebonyolítást illeti, a kínaiak alaposan kitettek magukért. Noha a színpompás megnyitó után fény derült egy-két turpisságra, más negatívumot keresve sem lehetett találni. Az ázsiai nagyhatalom presztízskérdést csinált abból, hogy bebizonyítsa: politikai rendszere képes hibátlan olimpiát rendezni. A versenypályákon megtörtént az őrségváltás, Kína megelőzte az éremtáblázaton az „örök" első Egyesült Államokat. Igaz, az öszszes érmek tekintetében még az amerikaiaké volt a vezető szerep, de a legtöbb aranynak a hazaiak örülhettek. A kínaiak pénzt, energiát nem kímélve igyekeztek a lehető legtöbb sportágban megtalálni azokat a fiatalokat, akik legyőzhetik a világot. A szakmai munka párosult az ázsiaiakra jellemző fanatizmussal, és ha nem is nyert mindenki, sokan eljutottak a közvetlen élvonalba. Mi, magyarok abban reménykedtünk, hogy sportolóink megközelítik athéni teljesítményüket. Többen hangoztatták a „három hatost", azaz minden éremből hatot szereznek majd a mieink Pekingben. Aranycentrikus gondolkodású kis hazánkban az első helyeknek fokozott jelentőségük van, éppen ezért ahogy teltek-múltak a napok, és még mindig nem akart megszületni a várva várt magyar győzelem - ráadásul más éremből is kevés volt -, már-már pánikhangulat lett úrrá az országban. Amikor a kenus Vajda Attilának köszönhetően először csendült fel a magyar Himnusz, megkönnyebbültünk. A Kovács Katalin, Janics Natasa kajak páros és a férfi-vízilabdaválogatott jóvoltából végül három arannyal zártuk az olimpiát, s ha nincs a „földönkívüli" Phelps, bizonyára hat lett volna a vége: Cseh László ezüstjei mindannyiunk szemében aranyat érnek. De az egyre jobban kiegyenlítődő sportvilágban dicséret illeti a többi érmest, sőt, a helyezetteket is. Bár ezúttal kevesebb helyet kellett szentelnünk a győztesek bemutatásának, azért nagy örömmel készítettük ezt a könyvet. Főtámogatónk, a Samsung Electronics Magyar Zrt., az olimpiai mozgalom elkötelezett híve ismét nyugodt hátteret biztosított munkánkhoz, amelynek eredményeként az Aréna 2000 Kiadó csapata nemcsak szép, hanem reményeink szerint a legapróbb részletekig pontos, forrásértékű kiadványt is hozott létre. Ajánljuk ezt a könyvet minden sportszerető Olvasónknak! Ferkai Marcell Margay Sándor a kötet szerkesztői