Végtelen menet (dedikált)

Összefoglalása ez a kötet a költő eddigi munkásságának és öntörvényű világának: jellemző témáinak, gazdag hangulatainak, következetes szemléletének. Mégsem ismétlés, hisz a múlt fontos emlékeinek, megrázó epizódjainak felidézésében is a jelen fékezhetetlen vágya, tenni akarása munkál. Fodor József gyermeki áhítattal szól hajdani életéről, leverő és felemelő küzdelmeiről; köszönti az építőket, dicséri nyelvünk szépségét, kedvenc tárgyait faggatja, gondolatban vissza-visszatér a szülőföldre. És adósságokat törletszt: egyszer búcsút mond, máskor hálát rebeg. Mint oszlopfákat simogatja megtett útja állomásait, túlságosan meghatódni azonban ma sem tud, nem akar ő, aki élve járta végig a történelem poklát, a halál mezsgyéjét is.