Választóvíz

Éget. Ez a szó uralja G. István László új kötetének verseit, s mire az olvasó a második ciklus, a Nap-monológok mélyére ér, már maga is lázasan sorolja a saját kérdéseit. Düh, bánat, közöny, rémület közül mi választható, amikor kapcsolatoknak csupán a szikkadt ígérete marad rád? Milyen öngúnyt viselhet el a tartásod, miközben köröskörül derű és példa vagy? És egyáltalán: a kérdéseink mennyire képesek a konvencióktól elszakadni (pitymallat, gügyögte, pirkadat)? A költő bújócskázik a lehetséges válaszok között, s a hagyományosan (továbbra is!) ragyogó magyar lírában is ritka látvány, ahogy lenyűgöző formakultúra birtokában elbizonytalanítja eszközeit.