Átkozott józanság

Egy öregúr, egy székely, meg egy csónak. Ezzel kezdődött a Vaskapu szabályozása.Az öregúr egy nyári napon jelent meg ott a sziklás vidéken. Mért vizet és követ. Rajzolt és számokat irt apró zsebkönyvekbe.A székely evezett, mérőszalagot vont; ónt eregetett a mélybe; délben főzött, este sátort csinált.Igy tartott ez augusztus végéig.Egy este fel se állították a sátort. Az égen nem volt felhő. A székely csupán a tábori ágyat bontotta ki. Magának fenyőgalyakból tördelt egy nyalábra valót. Aztán tüzecskét rakott, hogy a szunyogok ne alkalmatlankodjanak.Az öregúr elvégezte a vacsoráját és csibukra gyujtott. A tábori ágyra heveredve szivta.A hold akkor sétált fel az égre. Teljes hold volt. Megvilágította a csendes sziklás tájat.A Duna fénylett, mint a kardlap. A sziklák bálványalakokká váltak. Egy szemben levő szikla kővévált sárkánynak látszott. Mintha valamikor inni akart volna a Dunából, s gyikszabású óriás fejét éppen nyelésre emelte, mikor kővé meredt.Ahogy az öregúr csibukozva bámulja azt a kővé vált csodát, egyszerre emberi árnyék jelenik meg a sárkány hátán. Feljebb és feljebb hág. Lépeget a feje felé. A taraján felkapaszkodik. Végigsétál a lapos homlokon. És a sárkány orrán megáll.