Jelzők és felsővezetékek a modellvasúton

A fogyatkozó vasúti mellékvonalak mentén még találkozhatunk a romantikus alakjelzőkkel. Különösen a vasút iránt érdeklődők figyelik elbűvölve a láthatatlan kéz mozgatta jelzőkarokat és tárcsákat, miközben feszült figyelemmel megpróbálják kiválasztani a számos vonóvezeték közül az állításban éppen részt vevőt. Ha a súlyos karok a vonat elhaladása után visszacsapódnak alaphelyzetükbe, bizonyossággá válik a gyanú, a jelzőkről bizony keveset tudunk. Az alakjelzők varázsa főként nappal élvezhető, hiszen mozgásuk jól megfigyelhető, a fényjelzők inkább sötétben mutatósak. Akkor ugyanis a színes fények a "rálátási háromszög"-ön kívül is jól láthatóan jelzik a várható vonatközlekedést vagy a tolatási mozgásokat. Feltételezve persze a jelzési képek ismeretét és azok hatását a vasútüzemre. Kötetünk ezen ismereteket szeretné elmélyíteni és bővíteni. A nagyvasutat a már bevált módon példaként használjuk a modellhez, ezzel szakmai segítséget nyújtunk a vasútmodellezőnek a jelzők kiválasztásához és elhelyezéséhez. Ez a célkitűzés nem valósítható meg maradéktalanul. Hiszen nem mutathatjuk be a több száz jelzőt és jelzőtáblát, amelyet 1835 óta, a német vasutak Nürnberg és Fürth közötti első szakaszának üzembe helyezése óta alkalmaztak. Középpontba helyeztük az összefüggések magyarázatát és a legfontosabb jelzők helyes használatát a modellvasúton. A nem szakember számára még átláthatatlanabbnak látszik a felsővezeték-hálózat a német vasutak villamosított vonalain. Kusza és áttekinthetetlen az egymást keresztező felsővezetékek, teherhordó- és függesztőhuzalok szövevénye. A láthatólag rendkívül bonyolult huzalrendszer sokakat távol tart a valósághű felsővezeték megépítésétől. Kötetünk ebben is szeretne ismereteket nyújtani és bátorítani a modellvasút-felsővezeték egyszerű eszközökkel való megépítésére vagy saját kezű elkészítésére. így a villamos mozdonynak a modellpályán sem kell lehúzott áramszedővel közlekednie.