Várostörténeti források: Erdély és a Partium a 16-19. században

Barta Gábor emlékére, aki munkásságával a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetében megalapozta az Erdély történeti kutatásokat
Az önálló Erdély és Partium történelmi gyökereit - Szapolyai János királyságát - kutatta a fiatalon elhunyt Barta Gábor. Az ő munkásságára és tanári tevékenységére emlékezik az a Debrecenben most szerveződő kutatócsoport - Bogdándi Zsolt, Dáné Veronka, Gorun-Kovács Blanka, Gorun-Kovács György, Jeney-Tóth Annamária, Kun Enikő, Lévai Anikó, Pakó László, Pál Judit, Papp Klára, Tóth Orsolya -, melynek tagjai sajtó alá rendeztek és kiadtak egy kötetre való forrást a koraújkori erdélyi és partiumi városok fennmaradt iratanyagából. A forrásválogatás időben és térben nagy távolságokat, jogilag pedig karakterisztikusan elkülönülő fokozatokat ölel fel. A szabad királyi városoknak, az erdélyi taksás városoknak és a mezővárosoknak nemcsak a jogállása különbözött, hanem igazgatási, gazdasági, társadalmi, kulturális és vallási szerepkörük is eltért egymástól. A források által "áttekintett" két és fél évszázad alatt ezek a szerepkörök jelentősen módosultak. A publikált források a rendiség korában lassan módosuló gazdasági, társadalmi, város-igazgatási jelenségek mindegyikét nem foghatják át. Arra azonban alkalmasak, hogy a legjellemzőbb sajátosságokra ráirányítsák a várostörténet iránt érdeklődők figyelmét. Ilyen például a városok belső igazgatása, gazdálkodása, a taksás- és mezővárosi "elit" nemesedése, a vásározó kereskedelem mellett az állandó kereskedők számának növekedése, az Erdélyi Nagyfejedelemségből kiszoruló görög kereskedők helyébe lépő zsidók és örmények bemutatása, a céhek megújulása és térhódítása a taksásés mezővárosokban, vagy az iratokat írásba foglalt és a hatóságokkal hitelesített végrendeletek megsokasodása stb. Egy forrástípust hiányolunk az összeállításból: a Habsburg fennhatóság alá került Erdély és Partium taksás- és mezővárosi privilégiumainak uralkodói megerősítését, megújítását bizonyító iratokat. Ezek a források jellemezhetnék a Kárpát-medence keleti térsége város-típusainak jogkörét. Hiányát érezzük - tekintettel a szekularizáció előtti időkre - a katolikus egyház térhódítását bemutató forrásoknak is. E jelenségnek a források által történő bemutatása a vallási türelméről elhíresedett, de fejedelmeiben és társadalmi elitjében kálvinista hitvallású Erdélyben feltétlenül megérdemelt volna néhány szemelvényt. A két és fél évszázadot szemléző forráskiadvány nem annyira kutatói igényeket, inkább felsőoktatási, tanárképzési célokat szolgál. A személy- és helynévmutató, a fogalom-magyarázatok azt sugallják, hogy kutatók számára is készült. A kötet tematikai struktúrája - Városvezetés; Városi - mezővárosi társadalom; Városok gazdálkodása; Vásárok, kereskedők, kereskedés; Céhszabályok, céhprivilégiumok megerősítései; Városi konfliktusok - érdekellentétek; Város és hatalom viszonya -, két és fél évszázadot felölelő "tágassága" viszont arra utal, hogy inkább oktatási segédkönyvnek szánták összeállítói. Történelem szakos egyetemi és főiskolai hallgatók, gimnáziumi tanárok forgathatják majd hiányt pótló segédkönyvként. Ezt a szándékot erősíti az is, hogy a latin nyelvű forrásokat magyar fordításban is közlik a szöveg gondozói. A források szöveggondozása az Oborni Teréz által a Fons VII. évf. 1. számában (Bp. 2000. 73.) kifejtett elveket követi, mely szerint: a közölt források "legyenek egyszerűen, könnyen és jól olvashatók, fölösleges jelek ne akadályozzák a szöveg... áttekinthetőségét... [Csak] ... olyan változtatásokat szabad eszközölni..., amely megszünteti a zavaró pontatlanságokat, következetlenségeket, az írás technikai hibáiból adódó olvasati nehézségeket." Nincs most terünk az egyes forrásokkal, forrás-csoportokkal részletesen foglalkozni. Azt is csak megemlítjük, hogy szerencsésebb lett volna a hely- és személynévmutatót különválasztani. Egy-egy fogalom és mérték meghatározásánál is lehetett volna karakterisztikusabban utalni a lokális és kronológiai szempontokra. A forrásválogatás erényei és szellemi hozadéka messze meghaladja azonban a recenzens szubjektív hiányérzetéből táplálkozó megjegyzéseket. Új színfoltot jelent ez a forráskiadvány a hazai kutatás által évtizedekig elhanyagolt, és még ma is csak szórványosan művelt hazai Erdély- és Partium-kutatásban.