Küldetésben Horthy futáraként - Haranglábi Nemes József festőművész emlékiratai

Ez a könyv emlékezés és napló, de valójában kalandok könyve. Haranglábi Nemes József egész életét a képzőművészet töltötte be, hiszen hivatásos katonai pályáját hagyta ott a festészetért, mégis lovassági tisztként az első világháborúban, a vezérkarhoz beosztott őrnagyként pedig a másodikban érték élete nagy eseményei. Hollósy Simon müncheni festőiskolájában folytatott tanulmányai során a mester orosz növendékeitől tanulgatta a nyelvet, amit aztán tökéletesített is az idők folyamán, és ez a nyelvtudás meg a korábbi katonai szolgálat hozta számára a legkülönfélébb kalandokat. Élvezetes olvasmány a könyv első részében a visszaemlékezés a tizennégyes háborús frontszolgálatra, sebesülésére és fogságba esésére, amikor bejárta a cár, azután a szovjet birodalmat egészen Szibériáig. A hadifogolyélet hol keserves volt, hol a fantáziát felülmúlóan érdekes egészen a szökésig. De a két háború közötti békeidők, melyek megadták a festőnek Párizst és a művészi kiteljesedést, csak közjátéknak bizonyultak. A második világháborúban reaktiválták, a vezérkarnál szolgált a tolmácsosztályon, amikor elérkezett 1944 októbere, Horthy Miklós kiugrási kísérlete. A fegyverszünetről Moszkvában tárgyaló küldöttségről kiderült, hogy nem vitték magukkal a kormányzó megbízólevelét Sztálin címére. És ekkor következett immáron őrnagyi rangban szolgáló festőnk újabb kalandja. Őt bízták meg azzal, hogy konspiratív módon, személyesen vigye Moszkvába az iratot. Elképesztő történet, ahogy a Várból eljut a frontvonalba, ahogy a partizánok ellepte kárpáti erdőkön át az orosz csapatokhoz ér, ahogy a magas rangú tisztek fogadják, juttatják el járatlan utakon terepjárókon a hadi repülőtérig, ahol várja a Moszkvába szállító repülőgép. És még fantasztikusabb az, ahogy eljut a társaihoz, akik között tudja meg végül, hogy a kiugrási kísérlet meghiúsult, s marad az oroszoknál, segítve a majdani debreceni kormánynak. Kevés embernek lett volna bátorsága megtenni azt, amit ez a mindig is a szépségért rajongó művész megtett. Hősiességét is szerényen viselte. Élete nyugodtabb éveiben gyönyörű képeket festett, hosszú életet élt, ami már maga nagy tett volt a 20. század viharaiban. - (Szakonyi Károly)