Jelek az út mentén

Ha ezek a kicsiny, zavaros jelek nem is mentenek meg bennünket a bolyongástól és a megpróbáltatásoktól, könnyíthetnek rajtuk, és legalább annyiban segíthetnek, hogy meggyőznek bennünket: bármi történjék velünk, nem vagyunk egyedül, nem vagyunk sem az elsők, sem az utolsók.

"A jelen könyv mégsem újrafordítás, hanem Andrić posztumusz, Znakovi pored puta (Jelek az út mentén) címmel megjelent könyvének, tematikusan elrendezett följegyzéseinek, töredékeinek, műhelynapló-bejegyzéseinek első fordítása. Korábban néhány magyar nyelvű folyóirat-publikáció adott hírt erről a könyvről, illetve a készülő fordításról. A jelen fordításkötet az először 1976-ban, az író halála után megjelent szövegkiadás alapján készült, egy fejezetet leszámítva annak teljes fordítása. (...) A Jelek az út mentén azok közé a könyvek közé tartozik, amelyek nagyszámú szövegrészlettel szerepelnek a szerb nyelvű idézetportálokon, jóval többen ismerik, mint ahányan olvasták. Ez azonban nem szabad, hogy elriassza az igényesebb olvasókat. Igaz, hogy Andrićtól nem idegen az az értelmiségi attitűd, amely a szép szó erejével támaszt próbál adni az egyszerű olvasónak az élet mindennapi dolgaiban, kisebb vagy nagyobb megpróbáltatásaihoz, de ahogy a regényeiben is, itt is megteremti az élet - és szövegösszefüggéseknek, részletgazdag megfigyeléseknek azt a bőségét, amelyben azok az erős, önmagukban esetleg túl erősnek, túl "pompásnak" ható szövegrészletek is a helyükön vannak, amelyekre oly fogékonyak az idézetoldalak kedvelői. A Jelek az út mentén egyszerre Füveskönyv és Napok hordaléka. Műhelynapló, amely az idők során művé érett. A könyv azoknak a jegyzetfüzeteknek az anyaga alapján állt össze, amelyek a szerző teljes írói pályáját végigkísérték. A kiváló megfigyelő és a körülötte s vele történő dolgokra folyamatosan reflektáló, a megfigyelései alapján a tapasztalatok összegyűjtésére, a tanulságok levonására is hajlamos író rögzítette írói tapasztalatait, a hétköznapi élet apró-cseprő, de "emberi, nagyon is emberi" dolgait, utazásain gyűjtött benyomásait, az idő múlásának saját testén és lelkében, gondolkodásában és környezetében megfigyelt jeleit stb." Ladányi István