Insomnium - Harmadik könyv

Befúrta magát a járatba. Nem törődött a kosszal, a pókokkal és a férgekkel. Maga is féreg módjára préselte a testét egyre előrébb hosszú órákon át, míg végre elérkezett az első szélesebb keresztcsatornáig. Innen már kényelmesen haladt tovább, míg rá nem lelt az alkalmas zugra, ahová befészkelhette magát.
Néha napokig nem moccant, csak várt és figyelt. Időnként azonban táplálkoznia kellett. Több helyről is képes volt energiát elvonni, mégsem mentesíthette magát a testi táplálkozás kényszere alól. Férgekkel, patkányokkal és hajléktalanokkal csillapította fel-feltörő étvágyát. Szeretett zabálni.

Léteznek olyan motívumok, melyek szinte minden nép hiedelemvilágában fellelhetők. Ilyen például az ember formájú vérszívó lények legendája is. Az Insomnium című regényt mégsem róluk, a mesebeli vámpírokról írtam, hanem azokról a rejtőzködőkről, akik a vámpírhistóriák ihletői lennének, ha valóban köztünk élnének.